Másnap reggel szokatlanul frissen ébredtem. Megfogadtam, hogy Mike nem rondíthat bele az életembe, és a kedvemet sem ronthatja el a perverz beszólásaival. Ennek megfelelően mosolyt erőltettem az arcomra, majd kinyitottam a gardróbomat, valami színes göncöt keresve. Missy aligha nem magával hozta az egész ruhatárát, ugyanis három óriási bőrönd feküdt a sarokban, amelyekben állítása szerint csak felsők vannak. Végül egy piros rövidnadrág, és egy fekete-fehér csíkos póló mellett döntöttem, a hajamat pedig befontam. Felkaptam a fekete oldaltáskámat, és követtem Missy-t a konyhába. Már kora reggel elviharzott a szobából, de nem voltam annyira magamnál, hogy megkérdezzem, miért. Most már látom, ugyanis az ebédlőben egy terített asztal várt mindenféle salátával, szendviccsel, és péksüteménnyel.
- Hiányozni fogsz, ha elmész - vigyorogtam, miközben egy croissant-ért nyúltam. Bereggeliztünk, majd elindultunk suliba. Felváltva járunk Missy - és az én kocsimmal. Ma a BMW-je volt a soros, így feltéptem a hátsó ülés ajtaját, megszokva, hogy az anyósülésen általában Ed ül. Missy azonban lefogta a kezemet, majd halálra vált arccal a szélvédő felé intett az állával.
- Mi az? - kérdeztem, de másodpercekkel később én is feledeztem az ablaktörlő által leszorított üzenetet a szélvédőn. Lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Mivel Missy láthatóan egy lépést sem bírt tenni, óvatosan a kocsi eleje felé lépkedtem, és lekaptam az üzenetet. Nagyot nyeltem, miután elolvastam.
- Mi áll benne? - kérdezte Missy remegő hanggal.
- Ne felejtsétek el bekapcsolni a biztonsági öveket - olvastam feszülten. Ez mégis mit jelentsen? A szemem előtt lepergett az autóbalesetünk Missy-vel. Semmi kedvem/erőm nem volt még egyet végigcsinálni, ugyanis ez egy eléggé nyilvánvaló célzás.
- Kase, menjünk inkább gyalog, jó? - suttogta Missy, mert jelen pillanatban nem volt képes nagyobb hangerőre.
- Nem hinném, hogy úgy nagyobb biztonságban lennénk... - biccentettem. - Amúgy sem hagyhatjuk, hogy megfélemlítsen. Azt hiszi, mindenre rávehet minket. A tudtára kell adnunk, hogy nincs hatalma felettünk.
- De mégis hogyan? - ráncolta a homlokát.
- Van egy ötletem - mondtam, majd kikaptam a zsebemből a mobilomat, és tárcsáztam Ronan számát. Reméltem, hogy nem a barommal van. Két-három csörgés után fel is vette.
- Szia - szóltam bele. Kissé remegett a hangom, de nem a félelemtől. Inkább dühös voltam, hogy ez az illető mindig mindenbe belerondít.
- Szia. Baj van? - kérdezte. Szóval már ő is kiismert...
- Lenne egy furcsa kérésem. El tudnál vinni ma a suliba? - kérdeztem.
- Aha, de mi történt? - kérdezte gyanakvóan.
- Sutton démoni ismerőse megint akcióban - forgattam a szememet, és próbáltam minél lazábban kezelni a helyzetet.
- Egy perc, és ott vagyok - mondta, majd letette a telefont. A kapunak dőltem, majd megosztottam Missy-vel az ötletemet. Rábólintott. Már csak Ed reakciója miatt kellett aggódnunk. De el kell ismerni, hogy így nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Azt hittem Ronan túloz, de tényleg perceken belül leparkolt a tűzpiros Porschéjával a házunk előtt. Kiszállt, majd megcsókolt
- Sziasztok. Szóval, mi történt? - karolta át a derekamat. Az orra alá dugtam a rejtélyes üzenetet. Káromkodott valamit olaszul, mire azonnal Mike jutott eszembe.
- Ne, már te is kezded? - szörnyülködtem.
- Mit? Mindig is tudtam olaszul... - értetlenkedett.
- Jó, de nem használtad. Eddig.
- Meddig?
- Amíg nem jött Mike - tettem karba a kezeimet.
- Megszokás. Olaszul jobban... meg tudja magát értetni - vonta meg a vállát.
- Indulnunk kéne - vetette fel Missy a kocsi felé bökve. Nem ellenkeztem. Mindhárman beszálltunk a Porschéba, én az anyósülésre, Missy pedig Ronan mögé ült.
- Fel tudnánk venni útközben Ed-et? - kértem Ronan-t.
- McCeightly-t? - kérdezte kelletlenül.
- Nem fog beszólni, megígértettem vele. És légyszi, te se cikizd - kértem.
- Meg lesz - bólintott kelletlenül. Elnavigáltam Ed-ék házához. Edward már ott állt az oszlopnak dőlve, ráérősen fürkészve a környéket. Amint megpillantotta a piros Porschét, döbbenten felhúzta a szemöldökét. Missy integetett neki a hátsó ülésről, majd Ed a homlokát ráncolva elindult a túloldali ajtóhoz, (szerintem) szándékosan lassú léptekkel. Ronan rádudált, mire Ed bepöccent, és a kelleténél erősebben tépte fel a hátsó ajtót.
- Hé! - pillantottam rosszallóan Ronan-re, aki próbálta visszafolytani a nevetését.
- Hello! - dünnyögte Ed, majd puszit nyomott Missy szájára. - Szóval... mi történt? - bökött Ronan-re. Ma már másodjára mutattam fel a fenyegető üzenetet, amit még mindig a kezemben szorongattam. Káromkodott.
- Te kaptál mostanában? - kérdeztem.
- Aha, egyre többet. Mind a nagyiról szólnak. Ma nem engedtem le a boltba, és bezártam a házat. Kezdek megzakkanni. Suliba se akartam jönni, de nem hagyta, hogy otthon maradjak. - Feltűnően kerülte Missy tekintetét. Erre még rákérdezek.
Az út további része meglepően békésen telt, ahogy a nap hátralevő része is. Mike-ot egész nap nem láttam. Elég hamar ráunt a sulira. Irodalmon nem tudtam az anyagra figyelni, csak Ronan kék/zöld szemeibe bámultam, amelyekkel az arcomat fürkészte.
- Csinálunk ma valamit? - kérdeztem. Arra számítottam, hogy elutasít, de meglepetésemre...
- Aha, jó lenne. Mit szeretnél? - érdeklődött.
- Nem tudom. Mindegy. - Csak örültem, hogy vele lehetek.
- Akkor majd én kitalálom - vigyorgott, majd feltápászkodott, és összepakolt. Szokása szerint pontosan csöngetéskor távozott, én pedig elmosolyodtam. Mintha megint minden a régi lenne. Az a kérdés, mit tekintünk réginek... Erről eszembe jutott, hogy rég beszéltem Christopherrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése