Ronan
Épp a Switch volcannel próbálkoztam (Mike-kal ez volt a specialitásunk), mikor észre vettem, hogy Mike a szikláknak támasztja a deszkáját, és a kajáldasor felé indul. Intett, hogy mindjárt jön, mire bólintottam, és folytattam a manővert. Még mindig nem tudom felfogni ép ésszel, hogy visszajött. Kérdeztem az elmúlt évekről, de homályosak voltak a válaszai. Volt egy elképzelésem, hogyan töltötte őket, de ezt megtartottam magamnak. Egy idő után már csak siklottam, és kezdtem elunni magam. A tekintetemmel a partot kezdtem fürkészni, majd megpillantottam Mike-ot, a koktélbárnál. Fene tudja, mit akar ott. Ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy nincs egyedül. Egy alacsony, vörösesszőke hajú lány állt mellette, és szinte biztos voltam benne, hogy Kasey az. Bárhol felismerném. Beszélgettek, bár csak Mike arcát láttam, aki elég vidámnak tűnt. Belül fura érzésem volt. Nem lehet, hogy féltékeny vagyok... a legjobb barátomra? Mert Contreras az volt. Nem sok emberről mondhatom el, hogy mindig mellettem voltak, kivéve Rebekah-t, de őt is elveszítettem. Hát Mike ott volt. Összekaptunk párszor, mikor Sutton-nal voltam, de sosem tartott sokáig. Szerintem bejött neki a csaj... Utólag belátom, hogy jobb páros lettek volna, mint mi. Mérföldekkel több közös dolog volt bennük. Vegyük csak a másik nemhez való hozzáállásukat... Mike abszolút Sutton, pasi-változatban.
Nincs mitől félnem, mert Kasey úgy sem bírja Mike-ot, ezt már közölte velem. Amilyen makacs, nem hinném, hogy bárki is megváltoztathatná a véleményét. Elmosolyodtam, mint mindig, amikor rágondoltam. Mike szerint megváltoztam. Mit is mondott rám? Reménytelen hősszerelmes? Azért ez szerintem túlzás. Rendben, Kase megváltoztatott. Azelőtt azt hittem, belerohadok a sok évszázadba, amely elsiklott mögöttünk, de amikor találkoztam vele, rájöttem, hogy érdemes élni. Na jó, ez tényleg nyálas. Figyeltem, ahogy Kasey elindul McCeightly-ék felé. Úgy tűnt, felhúzta magát valamin, de Mike ráérősen mosolygott. Majd rákérdezek. Épp elkezdtek összecsomagolni, mikor Mike visszajött, és leült mellém.
- Elijesztetted őket? - kérdeztem, visszafolytva a nevetésemet. Legtöbbször ilyen hatással van másokra, hacsak nem megdönteni akarja őket.
- Vicces lány - jelentette ki Mike.
- Hogyan jutottál erre a következtetésre? - érdeklődtem szarkasztikusan.
- Nem adja magát könnyen, az biztos - dünnyögte.
- Miért? Kéne? - ráncoltam a homlokomat.
- Jaj, nem úgy értem, Amico. Tüzes kiscsaj, de nem úgy, mint Sutton - huzogatta a száját.
- Miért kéne olyannak lennie, mint Sutton? - értetlenkedtem.
- Nem kéne. Csak prűdnek tűnik - mondta.
- Mert nem bólint rá az ötletre, hogy megdöntsd? - böktem oldalba.
- Ez is benne van a pakliba. De te el tudod képzelni, hogy ráhajtok a szerelmedre? - kérdezte fennkölt hangon.
- Őszintén? - fordultam felé.
- Menj a francba, Blackmore. - Belebokszolt a karomba, amit azonnal viszonoztam.
- Jó, hogy itt vagy, haver - böktem ki.
- Na jó, ebből elég. A kezembe kell vennem az irányítást - mondta, majd felpattant, és felém nyújtotta a karját. - Elviszlek valahová - vigyorgott sejtelmesen, mire fejcsóválva hagytam, hogy felhúzzon.
Kasey
Kezdett vörösödni az ég alja, így olyan látványt keltett a lemenő Nap fénye, mint a Gyűrűk urában. Imádtam a film mindhárom részét. Annak idején elrángattam magammal Christopher-t a moziba, de elaludt rajta. Erre onnan jöttem rá, hogy egyszercsak az ölébe borította a pop corn-t, és a vállamra hajtotta a fejét. A förtelmes horkolása is elég árulkodó volt. Egy néni be is szólt, hogy fegyelmezzem meg a "pasimat". Missy lehajtott a főútról, innen tudtam, hogy percek múlva megérkezünk Ed házához. Onnan mi csak öt-tíz percnyi távolságra lakunk, a "sznobnegyedben", ahogy én hívom. Ásítoztam, majd azon kaptam magam, hogy könyökölve bámulok ki az ablakon, mint egy zombi. Úgy tűnik, a Nap eléggé kiszívta az agyamat. Mikor már kezdtem volna lehunyni a szemem, eszembe jutottak a mai nap eseményei. Mike elültette a bogarat a fülemben. Vajon mit csinált Ronan az elmúlt évszázadokban, amellett hogy utazgatott? Biztosan rengeteg barátnője, és egyéjszakás kalandja volt. Amiért természetesen nem hibáztathatom, mert nem vagyok hülye. Tudtam, hogy előttem is zajlott az élet. Valószínűleg én is csak az egyik állomás vagyok benne. Hamarosan egy idősödő, ráncos nénike leszek, ő pedig még mindig egy kockás hasú 17 éves. Egy kapcsolat sem tart örökké, ráadásul mi még nagyon az elején vagyunk. Ki tudja, mi fog történni? Na most már elég legyen! Félretoltam negatív gondolataimat, és tovább bámultam a naplementét. Hamarosan ketten maradtunk Missy-vel, én pedig betelepedtem mellé, az anyósülésre.
- Na jó, mit mondott Mike? - tapintott rá a lényegre, fásult arcomat fürkészve.
- Konkrétan semmit, de nagyon úgy tűnik, hogy... mindegy, hülyeség. Felejtsd el! - legyintettem, ugyanis ez még kimondatlanul is nevetségesen hangzott.
- Gyerünk, ki vele. Akkor én is elmesélek valamit - pillantott rám a szeme sarkából. Tudtam, ha nem osztom meg vele, egész este rágni fogja a fülemet, ráadásul kíváncsi voltam, mi az a valami.
- Hát, ne nézz hülyének, de szerintem Mike szét akar választani minket - mondtam ki, majd rájöttem, milyen hülyén hangzik ez.
- Mármint téged, és Ronan-t? - hitetlenkedett, mire bólintottam. - Nem vagy te egy kicsit...
- Kicsit mi? - ráncoltam a homlokom.
- Hát, féltékeny... - fordult felém.
- Mi? Arra a baromra? Dehogyis - csattantam fel. A fejemben Mike szavai csendültek föl: Tudod, sokkal régebben nyomulok vele, mint te, szivi. Na és? Ez még nem azt jelenti, hogy fontosabb lenne nálam. Vagyis... még ha fontosabb is, mert a legjobb barátok mindig fontosak, ez akkor sem jelenti azt, hogy el kéne hanyagolnia miatta. Bár, ha jobban belegondolok, elég sokszor lepattintott mostanában Mike miatt. Nem tudom, mit akar ez a csávó, de ki fogom deríteni, és nem hagyom, hogy elbassza a napjaimat.
- Most te jössz. Mi is az a valami? - váltottam témát, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Úgy néz ki, Melissa talált egy lakást a belvárosban. Holnap megyünk megnézni. Nem baj? - kérdezte.
- Miért lenne baj? Ez fantasztikus! Bár sajnálom, hogy elmész, de csak jobb lesz egy állandó lakhely - bólogattam. Tényleg örültem neki, hogy ilyen hamar összejött.
- Csak mert múltkor mondtad, hogy nem akarsz egyedül lenni - idézte a szavaimat.
- Jaj, te is tudod, hogy nem úgy értettem. Csak az adott helyzetre. - Azután mondtam, hogy hallottam Louis felől. Ha feszült vagyok, muszáj beszélnem valakivel. Annie pedig nem sűrűn van otthon, de vele amúgy sem szoktam a magánéletemről beszélgetni. Vajon tényleg rosszul nevelne? Miattam mégsem hanyagolhatja el a munkáját, és a magánéletét... Mindenesetre jobb, mintha egész nap pesztrálna. Minden kamasz álma egy engedékeny szülő, aki nem lesi minden lépését. A nagymamám eddig nem tett semmilyen lépést az ügy érdekében - még csak fel sem hívott -, és gondolom nem is fog. Remélem, mert bár itt is vannak idegesítő emberek, mégis jól érzem magam. Kivéve a rejtélyes zaklatónkat, aki úgy tűnik, szünetet tart a játékban, amivel a frászt hozza ránk. Remélem, ez így is marad. Bár őszintén, erre nem sok esélyt láttam. Az túl egyszerű lenne... Az utóbbi időben, ha mást nem, de azt biztosan megtanultam, hogy a dolgok nem lesznek könnyűek, ha lehetnek nehezek is. És ebben az esetben, lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése