1. évad 7. fejezet

 Pénteken már Ed is jött suliba. Örültem, hogy jobban van, de még mindig haragudtam rá, amiért a szemembe hazudott. A megszokott asztalunknál beszélgettünk, miközben a förtelmes menzakaját turkáltuk. 

- Szóval Edward. Jössz az esti buliba? - kérdezte Missy, mire Ed bólintott. Megbeszéltük, hogy este 7-kor találkozunk a nagynéném háza előtt, mert elég sok időbe telik eljutni Phoenix-be. Allysonék Hummer-jével megyünk, ugyanis csak ők tudják az utat a folyóparti házhoz. Ma délután Annie kivételesen hamar hazaért, én pedig közöltem vele, hogy elmegyek otthonról.

- Hol van ez a ház? - kérdezte kíváncsian.

- Phoenix-ben - emlékeztem vissza Allyson szavaira.

- Mikor jössz haza? - érdeklődött.

- Éjfél után - vontam meg a vállam. - Holnap úgy sincs suli...

- Rendben, érezd jól magad. De vigyél telefont és kulcsot, mert lehet, hogy nem leszek itthon - pirult el, én pedig csak remélni tudtam, hogy nem a kedves és udvarias matektanáromnál tölti az éjszakát. Korán elkezdtem készülődni. Miután lezuhanyoztam, és hajat mostam felpróbáltam a fekete, flitteres top-ot, amely tökéletesen illett a fekete rövidnadrágomhoz. Felvettem a hozzá illő magassarkút, a hajamat kivasaltam, a fufrumat pedig tupíroztam, és feltűztem. A fekete obszidián medál tökéletesen illett az összeállításhoz, ezért magamon hagytam. Hét órakor már a kapu előtt toporogtam, mikor befutottak a többiek is. Üdvözöltük egymást, majd bepattantam a hátsó ülésre, Missy és egy ismeretlen srác közé. Több mint fél órán át utaztunk, ezért teljesen elzsibbadt a lábam. Végszóra megérkeztünk egy erdő szélére. 

- Innentől gyalog megyünk - jelentette ki Allyson lelkesen. Senki sem volt elragadtatva az ötlettől, mert elég nehéz volt magassarkúban tipegni a fák és az avar között. Biztos vagyok benne, hogy Allyson nélkül már rég eltévedtünk volna. Nála volt egy zseblámpa, így ő könnyen boldogult a kacskaringós úton. Örökkévalóságnak tűnő idő múlva zene hangjait hallottuk kiszűrődni a fák közül.

- Már közel vagyunk - mentegetőzött Ally. Percekkel később egy hatalmas folyóparti ház bukkant fel a fák között. Mellette a Colorado folyó terült el, selymesen nyaldosva a folyópartot, miközben a telihold fénye tükröződött rajta. A társaság többsége már megérkezett, és láthatóan fergeteges volt a hangulat. 

- Mindjárt jövök. Érezzétek jól magatokat - csiripelte Allyson, majd elindult a DJ-pult irányába. Én és Missy beálltunk táncolni a hatalmas tömegbe, Ed pedig elindult megkeresni az üzemanyagos pultot. A következő pillanatban eltűnt a szemünk elől. 
 Órákon keresztül csak táncoltunk, mikor Ronan-t pillantottam meg az egyik fának támaszkodva. Nem sokáig maradt egyedül, mert Nikole elindult felé. Egy miniszoknya és egy falatnyi top volt rajta, ami igazából már meg sem lepett. Nikole is nekidőlt a fának, majd szempilláját rebegtetve beszélni kezdett Ronan-hez. Az üvöltő zenétől képtelenség lett volna hallani, amit mond, így nem is próbálkoztam. Azt hiszem, táncolni hívta, mert megfogta Ronan kezét, aki azonban makacsul rázta a fejét, és bocsánatkérő pillantást vetett Nikole-ra. Elképesztően elutasító volt a csajjal, aki egy idő után sértődötten odébbállt. Abban a pillanatban megsajnáltam egy kicsit. Eszembe jutott, hogy már órák óta nem láttam Ed-et, így pásztázni kezdtem a környéket, azonban sehol sem láttam. 

- Missy, láttad Eddie-t mióta elment?

- Nem. Biztos leragadt a piáknál, vagy becsajozott - kuncogott, mire elmosolyodtam. Ed helyes srác volt, csak egy kicsit elvarázsolt. Éjfélkor Allyson tett egy bejelentést, miszerint mindenki gyűljön a folyópartra, mert tűzijáték lesz. Miután a folyópart környékén sem láttam, kezdtem aggódni.

- Missy, nem keressük meg? - fordultam hátra, azonban sehol sem láttam a barátnőmet. Nagyon kétségbeesett arcot vághattam, mert Ronan kiszúrta, hogy valami baj van.

- Minden rendben? - kérdezte felvont szemöldökkel. 

- Az előbb eltűnt Ed, most pedig Missy-t sem találom.
- Ja, fura egy buli ez. Nagy a tömeg... - ironizált, mire elkomorodtam. - Próbáltad már hívni őket? - kérdezte magától értetődően, és egy fokkal megértőbben.  Úristen, ez eszembe se jutott. Bepötyögtem a számukat, de egyikük sem volt elérhető.

- Nem veszik fel.

- Akkor keressük meg őket - intett az erdő felé. Semmi kedvem nem volt a sötétben bóklászni, de féltem, hogy valami bajuk esett, ezért követtem Ronan-t. Mögötte haladva akaratlanul is szemügyre vettem... Ez volt az első alkalom, hogy nem szörfös nadrágban látom. Fekete csőnadrág, és egy egyszerű fehér póló volt rajta.
  Szólongattuk a többieket, miközben a tűzijáték hangjait hallottam felcsendülni a hátunk mögött. Fogalmam sem volt, mit keresnének az erdőben. De akkor hol vannak? Örökkévalóságnak tűnő idő múlva feladtuk a keresést.

- Menjünk vissza. Már biztos előkerültek - vonta meg a vállát. Körülöttünk mindenfelé fák és erdőség terült el, ezért Ronan megtorpant, majd elindult az egyik irányba.

- Honnan tudod, merre kell menni? - kérdeztem meglepetten, mert nekem fogalmam sem volt.

- Nem tudom. Megérzés - vonta meg a vállát.

- Miért nem voltál suliban csütörtökön? - kérdeztem, miközben követtem.

- Megfogadtam a tanácsodat - válaszolta.

- Miszerint...?

- Miszerint ne pazaroljam az időmet az unalmas órákra - jött a válasz. 

- Azt nem gondoltam komolyan. Hogy hogy a tanároknak sosem tűnik fel, ha hiányzol? - kérdeztem. Halál idegesítő lehet a kíváncsiskodásom, de választ akartam kapni a kérdéseimre.

- Már megszokták - jelentette ki, mintha egyértelmű lenne. - Itt vagyunk.

Perceken belül tényleg eltűntek a fák, és megpillantottam a folyóparti házat. Ezt hogy csinálta? Felsóhajtottam, azonban valami nem stimmelt.

- Hová lettek a többiek? - kérdeztem, végigpillantva a kongó ürességen. A fények le voltak kapcsolva, és teljesen kiürült a környék. Ronan a homlokát ráncolta. 

- Haza tudnál vinni? - kérdeztem. Két nap alatt másodszor húzna ki a csávából.

- Gyalog vagyok, engem is a többiek hoztak - jelentette ki. Francba, most mi az Istent csinálunk? 

- Keressük meg az utat!

- Lehetetlen, csak eltévednénk - csóválta a fejét.

- Van jobb ötleted? - kérdeztem gunyorosan.

- Kellett neked a barátaidat hajkurászni... - Elképedtem.

- Te akartál velem jönni! - csattantam fel.

- Hagytam volna, hogy egyedül szerencsétlenkedj? Akkor még most is az erdőben lennél - bökött a fák felé. Megint bunkózik. De a legrosszabb az, hogy igaza van. 

- Itt akarsz ülni egész este?! - kiabáltam. Kezdett megfájdulni a fejem, pedig nem is ittam olyan sokat.

- Te menj csak... - intett lekezelően, majd leült egy kőre. Annyira felhúztam magam, hogy bele sem gondoltam mit csinálok, csak elindultam az erdő felé. Pár lépés után azonban szédülni kezdtem, és a fejem is jobban lüktetett. Megtorpantam. Valami égette a mellkasomat, és homályossá vállt a látásom. Fogalmam sem volt, mi történik, de a következő pillanatban elvesztettem az egyensúlyomat, bár még éreztem, hogy Ronan elkap. Innentől elsötétült a kép.