Másnap reggel vakító napsütésre ébredtem, majd lecsaptam az ébresztőórát. Meglepetésemre a medálom is ott feküdt a komódon. Határozottan emlékszem, hogy tegnap még nem volt ott. Eszembe jutott az esti ablak-szitu is. Valaki szórakozik velem, vagy kezdek megőrülni. Annie korán elindult dolgozni, és hagyott egy cetlit is, hogy csak későn ér haza, mert este randija lesz. Elhatároztam, hogy gondolok majd rá, majd egy falat reggeli után elindultam suliba. Eddie ma is hiányzott, így egész nap Missy-vel lógtam. Ronan sem volt irodalmon, sőt, egész délelőtt nem láttam. Reméltem, hogy ez csak véletlen egybeesés. Épp az ebédlőben ücsörögtünk, amikor egy lány jött oda hozzánk, akit csak látásból ismertem.
- Sziasztok. Leülhetek? - kérdezte kedvesen.
- Szia, Allyson - mosolygott rá Missy. Persze, ő a diákképviselő, mindenkit ismer. Tudomásom szerint Allyson amúgy is elég népszerű csaj volt. Jóban van Nikole-lal is, leszámítva, hogy ő normális.
- Szervezek egy bulit a szüleim tóparti házában a hétvégén. Van kedvetek eljönni? - Missy rögtön belelkesedett, és én is mosolyt erőltettem az arcomra.
- Persze, hogy megyünk. Igaz, Kasey? - fordult felém bátorítóan.
- Naná, hozzuk Ed-et is - bólogattam.
- Remek, minél többen leszünk, annál jobb - felelte Allyson, majd továbbállt.
- Ez jó lehetőség, hogy több embert is megismerj - bökött oldalba Missy.
- Ja, szuper - bólintottam, bár a gondolataim egész máshol jártak. Honnan került elő a medálom?
- Kasey, figyelsz te rám? - lóbálta tenyerét a szemem előtt.
- Mi? - fordultam felé tettetett érdeklődéssel.
- Mondom: a buli jó alkalom arra, hogy ismerkedj - ismételte mondanivalóját türelmetlenül.
- Tudom, hogy Ed nem beteg - vágtam közbe, mire elkerekedtek a szemei.
- Miről beszélsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Meglátogattam tegnap, láttam a sérüléseit. Elmondod, mi történt vagy derítsem ki én? - kérdeztem határozottan, bár fogalmam sem volt, hogy fogom ezt csinálni.
- Rendben, volt egy kis bunyó a belvárosban - motyogta.
- Kis bunyó?! Az újság szerint hárman meghaltak - csattantam fel. - Egyáltalán mit keresett ott Ed? Nekem nem úgy tűnik, mint aki MMA-zik...
- Épp arra járt, és belekeverték - magyarázta. Ez több volt, mint amit vártam magyarázatként, de még így sem volt teljes a kép.
- Miért hazudtatok először? - kérdeztem.
- Nem tudom. Ed kérte, hogy ezt mondjam - vonta meg a vállát. Ennél többet nem tudtam kihúzni belőle, így kivittem a tálcámat.
- El kéne mennünk vásárolni - vetette fel az ötletet Missy a parkolóban.
- Ez nem az én műfajom - húztam el a számat.
- Akkor is, kell valami gönc a hétvégi bulira - makacskodott. - És sietni kéne, vagy csak a selejt marad - kacsintott.
- Jó, legyen - volt nálam egy kis pénz, amit még Annie adott a héten. Hazavittem a Camaro-t, majd beültem Missy mellé, az anyósülésre. A belváros felé vettük az irányt, és több órát töltöttünk boltokban való flangálással, míg végül megtaláltuk a tökéletes partiszerkót. Missy egy szexis egyberuha mellett döntött, én pedig egy flitteres toppot vadásztam magamnak, amihez majd felveszem a rövidnadrágomat. Mindketten szereztünk hozzá megfelelő cipőket is, majd beugrottunk a McDonald's-ba. Missy flörtölni kezdett a pultossal, nekem pedig eszembe jutott, hogy be kéne szereznem a Shakespeare kötetet, ami következő órára kell. Üzentem neki, hogy mindjárt visszajövök, majd gyalog elindultam a könyvtár felé. Időközben alkonyodni kezdett. Egy sikátorral találtam szembe magam. Remek, vagy megkerülöm a fél várost, vagy itt átvágok. Végül az utóbbi mellett döntöttem, és átvágtam a szűk utcán. Már majdnem kiértem a sikátorból, mikor két alak állta el az utamat. Bepánikoltam, és visszafelé vettem az irányt.
- Hé, hova sietsz, cica? - szólított meg az egyik. Elképesztően gyorsak voltak, mert a következő pillanatban az egyik megfogta a karomat.
- Szállj le rólam! - intettem határozottan. A hangom erősebb volt, mint amilyennek éreztem magam.
- Mér', mi lesz? - röhögött az egyik. Kapucniban voltak, így nem láttam az arcukat.
- Te, ez a csaj ismerős nekem. Nem találkoztunk már, bébi? - mászott bele az arcomba. Hátrálni kezdtem, de a másik csávó mellkasának ütköztem. Az alacsonyabbik elkapta a ruhámat, majd megakadt a pillantása a medálomon.
- Öreg, ez... - bökött a nyakláncom felé, én pedig azon gondolkoztam, melyikük lehet a gyengébb. Az alacsonyabb erősebbnek tűnt, de a magas ijesztőbb.
- Ez egy shide látó - közölte, majd szitkozódni kezdett.
- Mi-mivan? - kérdeztem, mire egymásra néztek.
- Nem tudja! - mindketten röhögni kezdtek.
- Na most, szivi. Vagy ideadod a csini kis medálodat, vagy erőszakhoz folyamodunk - közölte az alacsonyabbik, és elkapta a karomat. Felszisszentem. A colos zsebéből előkerült egy kés is, mire véglegesen kezdtem bepánikolni. Sikítsak? Nem, akkor biztosan megkésel. Egyébként sem jött ki egy hang sem a torkomon. Meg sem tudtam mozdulni, mikor az egyik a nyakamhoz kapott. Behunytam a szemem, de a következő pillanatban üvöltésre lettem figyelmes. Egy ismerős alak elkapta az alacsony kapucnis karját, kicsavarta, és a falhoz lökte. Az alacsony csak üvöltött, mire a colos elindult feléjük.
- Még egy lépés, és kinyírom - közölte higgadtan egy ismerős hang, mire megtántorodtam, és ráébredtem, hogy Ronan áll előttem. Az alacsony sokkal erősebbnek tűnt, így fogalmam sem volt, hogy tudta úgy a falhoz szorítani.
- Húzzatok el, és ne gyertek vissza - morogta. Ijesztően komoly volt a hangja.
- Ezt még megbánod, Blackmore. És a kis barátnőd is - fenyegette az alacsony, de azért érezhetően beijedt. Ronan felemelte a tenyerét, mire az alacsony nyöszörögni kezdett. Ronan leütötte, mire vagy öt métert repült, és három kukát is felborított. Nem hittem a szememnek. A colos felsegítette, majd elrohantak. Azt hiszem, sokkot kaptam, mert csak álltam ott tátott szájjal.
- Jól vagy? - kérdezte Ronan. Összerezzentem a hangjára. Bólintottam, bár nem voltam benne egészen biztos. Képtelenség, hogy akkorát repítsen egy ilyen nagydarab emberen.
- Hazaviszlek - közölte. Azt sem tudtam hol vagyok, mindenről és mindenkiről megfeledkeztem. Olyan szürreális volt az egész. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem a Porsche anyósülésére. Még mindig reszkettem, mire Ronan a kezembe nyomott egy pulcsit. Ahogy felmelegedtem, kezdett visszatérni a józan gondolkodásom. Ronanre pillantottam, akin egy karcolás sem látszott. Rengeteg kérdés motoszkált a fejemben.
- Hogyan... mit kerestél a sikátorban? - tettem fel a lehető legegyszerűbb kérdést.
- Épp arra jártam, és hallottam a hangokat. Szerencséd volt... - vonta meg a vállát, mint aki már túl is tette magát a történteken. Ő már csak ilyen volt.
- Az a pasas tudta a nevedet - emlékeztem, hogy Blackmore-nak szólította.
- Egy régi ismerős, de nem emlékszem a nevére - mondta az utat bámulva. Annyira egyszerűnek tűnt. Mindenre van logikus magyarázat.
- V-valamit mondott rám, mikor meglátta a medálomat. V-valamilyen látó... shide látó, ezaz. Ez mi a h-halált jelent? - kérdeztem értetlenül.
- Fogalmam sincs. Biztos be volt szívva - vonta meg a vállát.
- Nem... megijedt, amikor meglátta.
- Lehet, hogy képzelődtél. Sokkos állapotban megesik az emberrel - állt elő ismét egy ésszerű magyarázattal, azonban tovább feszítettem a húrt.
- És hogy tudtad olyan messzire repíteni azt a pasast? Kétszer olyan széles volt mint te. Ráadásul ketten voltak... - hadartam, mire akkorát fékezett, hogy előre lódultam.
- Szívesen - meredt rám, szarkasztikus vigyorral. Kicsit idegesnek tűnt.
- Köszönöm... - mondtam megszeppenten.
- Remek - mondta gúnyosan, majd a gázra taposott. Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Hangtalanul lefékezett a házunk előtt. Észrevettem Annie Chevy-jét is. Ajjaj, kapni fogok a fejemre. Épp kinyitottam volna a Porsche ajtaját, mikor megállt a kezem a levegőben. Annie-t pillantottam meg, ahogy egy pasival csókolózik az ajtóban. Ez idáig nem lett volna baj, kivéve, hogy a pasas a matek tanárom volt...
- Mi a baj? - kérdezte Ronan, majd követte a pillantásomat. - Ó.
- Miért pont Mr. Smith? - csattantam fel. A matek tanárom körülbelül Annie-vel egykorú volt, de egy oltári nagy seggfej.
- Az a lényeg, hogy a nagynénéd bírja, nem? - kérdezte, mire lesütöttem a szemem. Igaza volt. Annie boldogsága a fontos, nem az, hogy én mit gondolok a választottjáról.
- Igen, de... ez egy bunkó - böktem Smith felé.
- Lehet, hogy a nagynénéd a rosszfiúkat bírja - kuncogott mellettem. Nem akartam erről többet beszélni. Mikor Smith és Annie szétrebbentek, a nagynéném megpillantotta az ismeretlen autót.
- Asszem, ideje lenne mennem - jelentettem ki. - És kösz még egyszer...
- Jó éjt. - Elköszöntünk egymástól, majd kipattantam a kocsiból. Megvártam, míg elhajt, majd elindultam, hogy meglépjem az elkerülhetetlent.
- Te hol voltál? Kié az a kocsi? - kérdezősködött a nagynéném.
- Ronan Blackmore-é. Évfolyamtársam, de... - eszembe jutott, hogy rajtam van a pulcsija, amin még mindig érezhető volt Ronan óceán illata.
- Menjünk be - intett.
- És... hogy érezted magad a randin? - kérdeztem, bár épp elég volt amit láttam.
- Fantasztikus volt. Matthew annyira kedves és udvarias - áradozott. Matthew! Te jó Isten...
- Annie, a pasi a matek tanárom... - csóváltam a fejem. - És ő egyáltalán nem kedves és udvarias.
- Igen is, az volt. És megbeszéltük, hogy ez nem jelenthet problémát - vonta meg a vállát.
- Igazad van, az a fontos, hogy boldog legyél. Még ha egy ilyen seggfejjel is - csúszott ki a számon.
- Kasey! - intett felháborodottan.
- Bocsi, de egyáltalán nem értem, mit bírsz benne - fintorogtam. Smith rühell engem, és ez kölcsönös. - Hogyan találkoztatok?
- Nyaralót akart építtetni a déli partra.
- Á, szóval ügyfél - húztam, mire elnevettük magunkat.
- Mesélj csak erről a Ronan-ről - váltott témát, aminek még örültem is volna.
- Ő csak egy ismerős - legyintettem.
- Nos, ennek az ismerősnek elég jó kis pulcsija van - szívatott, mire sértettséget színleltem.
- Csak hazahozott... - magyarázkodtam, mikor eszembe jutott valami.
- Te jó ég, Missy! - csaptam a homlokomra. Teljesen elfeledkeztem a barátnőmről, aki valószínűleg órákig várt rám. Felrohantam az emeletre a mobilomért. Harminc nem fogadott hívás! Ezért még kapok a fejemre... Gyorsan küldtem neki egy sms-t, hogy jól vagyok és hazaértem, majd visszaballagtam a nappaliba.
- Mi történt? - kérdezte Annie.
- Missy-vel beugrottunk a belvárosba vásárolgatni, aztán elmentünk kajálni, és én addig beugrottam a könyvtárba. De eltévedtem, Ronan pedig arra járt, és hazahozott - szépítettem meg a történteket.
- Te a belvárosban voltál?! - hüledezett. Hoppá.
- Nem nagy ügy - legyintettem.
- Mondtam, hogy legyetek óvatosabbak! Nem császkálhatsz egyedül a belvárosban, főleg nem sötétedés után! - Hát ha még tudná a sztori többi részét...
- Akkor még nem volt sötét...
- Kasey!
- Rendben, sajnálom. De itt vagyok, nem?
- Bármi történhetett volna!
- De nem történt... - Semmi kedvem nem volt vitatkozni, így hozzátettem: - Sajnálom, legközelebb óvatos leszek.
Lezuhanyoztam, majd indultam volna aludni, de újra eszembe jutott, amit az alacsony, kapucnis pasas mondott. Szíd látó? Bekapcsoltam a laptopomat, és rágugliztam. Fogalmam sem volt hogy kell írni, így mindennel próbálkoztam. Vagy fél órán át keresgéltem, mire találtam valamit. Kelta legendák, és ír történelmi infók sorakoztak több száz oldalon. Volt szó valami papokról is, meg egy samhain nevű ünnepről. Fogalmam sem volt, miért mondta ezt a pasas. Láttam egy képet, amin az enyémhez hasonló obszidián medál virított. Alá volt írva valami. Obszidián. A boszorkányság jelképe a kelta hitvilágban... Hát ennek semmi értelme. Kikapcsoltam a gépet, és elvonultam aludni. A mai nap eseményei után holtfáradtan rogytam ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése