Missy
Órák után a diákok többsége hazafelé igyekszik, vagy a suli előtti parkolóban bandázik - amíg Mr. Rodrigo, az ötvenes évei elején járó mexikói karbantartónk haza nem parancsolja a társaságot.
Velük ellentétben én maradtam a DÖK-ösekkel, hogy megbeszéljük a részleteket a karácsonyi bállal kapcsolatban. Megkérdeztem a csajokat, mire jutottak a múltkor Ed-del. Felháborított, mennyire semmibe veszi a feladatait. És mi az, hogy babarózsaszín? Atyaég!
Előszedtem a jegyzeteimet, és a tervrajzaimat a táskámból, s ezzel átvettem a vezető szerepet.
- Először is, ami a színeket illeti, én lilára és ezüstre gondoltam. - Bridget szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. - Az arany és a piros már elcsépelt, a zöldről nem is beszélve. Mi szervezzük a legjobb bulikat a város gimijei közül, nem állhatunk elő valami elcsépelt, hagyományos gagyi ötlettel. A babarózsaszín függönyöktől az egész tornaterem úgy néz majd ki, mint Paris Hilton esküvője, és azt ugye senki sem venné komolyan, mellesleg akkor a kísérőkről is lemondhatunk. A pasik előbb lövik fejbe magukat, mint hogy egy fullasztó, vattacukormázas dobozba legyenek bezárva órákon keresztül.
A többiek elismerően és egyetértően bólogattak. Na, ez könnyen ment.
- Soph, ugye te vállaltad az alkohol-ellátmányt? - kérdeztem a 10/A-sok képviselőjét.
- Igen, apukám szeszfőzdében dolgozik - bólintott elégedett vigyorral az arcán.
- Ugye a puncsban mind egyetértünk? - pillantottam végig a lányokon a beleegyezésükért, majd mikor megkaptam, ezt is kipipáltam a listán, és odaadtam a mennyiségekre vonatkozó jegyzetet Sophiának.
- Megnéztétek már, hogy minden rendben van-e a tornateremmel? - érdeklődtem a helyszín felől. Csak egymás között cikázó tekinteteket, és vállvonogatást kaptam válaszul. Végül az egyik kilencedikes, Faye felszólalt.
- Negyed órája még Nikole Davisék voltak benn - mondta, enyhe szemrehányással a hangjában. - Valami táncedzés.
Elöntött a méreg ezek iránt az újgazdag sznobok iránt. Elképzeltem, Kase milyen patáliát rendezne, ennek ellenére én próbáltam higgadt maradni; így is, a gondolataim folyton Cam és a reggeli események között cikáztak. Mi a frászt gondolt Melissa?
- Megbeszéltem Mrs. Wilsonnal, és azt mondta, három és fél négy között miénk lehet a terem - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Hát, a csaj azt mondta, van engedélyük.
- Aha, meg pénzes apucijuk - morogtam a bajszom alatt, majd a földszinti 3-as teremből a tornaterem felé vettem az irányt. Azt hiszem, kezdett bennem felmenni a pumpa.
Már a folyosón is hallottam, ahogy Nikole beképzelt, és irritálóan magas hangján parancsokat osztogat, hát még amikor megláttam Miss Plastic California szakértő beállását! Manikűrözött ujjaival a csípőjén dobolt, és kritikus szemmel méregette a csapatát. Nikole táncos volt, de a rossz fajtából. Az a típus, aki imádja nagy dobra verni a tudását, és ezzel mindenkit alsőbbrendűnek tekinteni magánál.
Elindultam felé, és megálltam közvetlenül előtte. Karba font kézzel vártam a reakcióját.
- Hé, csajszi, kimásznál a képből? - szólt hozzám mézesmázos hangon. Az igazat megvallva, tíz centis magassarkújában simán ellátott felettem. De ezt az észrevételt megtartottam magamnak. Azért kissé kihúztam magam.
- Figyi, nem akarok balhét, de engedélyem van Mrs. Wilsontól, amiben az áll, hogy háromtól fél négyig miénk a terem. Most pontosan három tíz van, szóval légyszi, adjátok át a helyet - próbálkoztam először szépen, de tudtam, nem lesz könnyű dolgom.
- Hát, bocsi, de nekem meg Mr. Phillipstől van engedélyem - vont vállat gőgösen, majd elfordította a tekintetét, mint aki befejezettnek nyílvánítja a beszélgetést, és elindult feltekerni a hangerőt a fehér tornatermi magnón, amelyből egy felkapott popsláger bömbölt.
- Rendben, és meddig?
- Ha feltartanak, még sokáig - mondta metszőn, mire elkerekedett a szemem. Mit képzel magáról, ki ő...?
- Biztos hogy találunk olyan megoldást, amely mindkettőnknek megfelel - villantottam elő a diplomatikus oldalamat, de szívem szerint lekevertem volna neki egyet, és a saját kezemmel ráncigáltam volna ki a teremből, hogy végre letudjam ezt az egész mizériát, és hazamehessek.
- Igen, például állj távolabb az aurámtól, és te meg a buliszerviz majd visszajöttök később - forgatta a szemét, miközben utasításokat kiabált a hat tagból álló személyes tánccsoportjának.
- Jó, akkor kérdezem máshogy... - szólaltam meg, és magam is meglepődtem, mennyi indulat és fenyegetés vegyült a hangomba.
- Figyi, kisanyám. Csak mert párkapcsolati gondjaid vannak, még nem kell ilyen agresszív picsának lenned - közölte fennhangon. Azt hittem, komolyan lehidalok.
- Mi van?! - meredtem rá hitetlenkedve.
- Ugyan már, azt hiszed nem tűnt fel? Mi van, zűr van a paradicsomban? A kis Missy Robertson már nem kaphat meg mindent?
- Fogalmad sincs, miről beszélsz - vágtam közbe. Olyan röhejes volt az egész, hogy majdnem elnevettem magam. Ugyanakkor legbelül valami elszakadt bennem.
- Lehet, hogy a srác csak megunta a fontoskodásodat, tudod, elég idegesítő... - Nem tudta végigmondani. Hogy miért, arra akkor jöttem rá, amikor megláttam a piros lenyomatot gondosan bevakolt arcán, ami pont úgy nézett ki, mint a saját tenyeremé.
Talán mert így is volt. Annál is inkább, mert Nikole nekem esett, így perceken belül a földön folytattuk a társalgást. Karmolt, a hajamat cibálta, de én sem fogtam vissza magam, minden ütést visszakapott. A zene elhallgatott, a lányok igyekeztek szétválasztani minket, végül Nikole-t két csapattársa, engem pedig Melanie és Bridget rángatott föl a földről.
Magamat is megleptem vele, de nem volt könnyű dolguk. Nem akartam bennük is kárt tenni, ezért végül engedtem a szorításuknak. Nikole még mindig rángatózott, és lökdösődve próbált közelebb jutni hozzám, közben bemutatta választékos szókincsét.
- Ezt még nagyon megbánod, ribanc! - ordította magából kikelve.
- Bocs, biztos fel lehet töltetni újra - vontam vállat bocsánatkérően, ugyanis véletlenül jól mellbekönyököltem. De jól esett!
Hallottam, hogy nyílik a terem ajtaja, majd Mrs. Wilson lépett be rajta.
- Mi folyik itt?! - Alig emelte fel amúgy is határozott hangját, máris tőle zengett a terem. Aki ilyen hangszálakkal rendelkezik, az vagy diktátornak, vagy tesitanárnak megy. Bár, ha jobban belegondolok, nincs nagy különbség a kettő között. - Davis, Robertson!? - nézett végig rajtunk kérdőn, ugyanis a hajunk és a kinézetünk alapján nem volt nehéz kikövetkeztetnie, hogy mi voltunk a balhé kirobbantói. Pontosabban, ez a spiné itt mellettem.
- Ez a pszichopata nekem esett - mutogatott rám Nikole, én pedig hirtelen fejcsóváló nevetésben törtem ki.
- Robertson? - bődült el hitetlenkedve Mrs. Wilson.
- Tanárnő, mindannyian itt voltunk, és láttuk, hogy provokáció volt - sietett a védelmemre Melanie, mire egy hálás pillantást vetettem felé. Annyira elképedtem az előbbi kirohanásomon, hogy nem bírtam szóhoz jutni. Miért készített ki ennyire?
- Ide figyeljenek, nem érdekel mi történt, de a vérre menő küzdelmeket tartogassák a bálkirálynő választásra - tanácsolata gúnyosan. - Most pedig hadd kérdezzem meg, miért tartózkodnak itt a Diákönkormányzaton kívül eső diákok is?
- Van engedélyünk Mr Phillips-től - szólalt fel Stephanie, mert Nikole köpni-nyelni nem tudott éppen. Azt hiszem, letörött a műkörme.
- Nos, a tanárúr félrenézhette a terembeosztást, ami nem meglepő, tekintve, hogy még délelőtt elhagyta az iskolát.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét Faye érdektelenül.
- Nos, ez magánügy, de a pletykák itt úgyis gyorsabban terjednek, mint a nemi betegség - mindenki elfintordott a hasonlatra -, szóval azt hiszem, senki nem fog kirúgatni, ha elmondom, hogy súlyos rosszullétre panaszkodva távozott.
Ezen a héten már a második tanár jelent beteget, kezdve Mr Santivanezzel, a hét elején. Lehet, hogy tényleg valami nemi betegség terjeng? Csak remélni tudtam, hogy Smith és Kasey nagynénje nem kapják el.
- Na, hölgyeim, fogják a cókmókjukat, és távozzanak, kérem - adta ki az ukázt Mrs Wilson, majd a tenyerével intve elhessegette a táncos csapatot, mintha csak legyek - vagy tetvek - lennének. Olyan győzedelmes vigyor ült ki az arcomra, mint amikor... nem, mostanában nem sokat vigyorogtam.
Kase
Csörgött a mobilom. Mosolyogva nyugtáztam, hogy Missy az. Örültem, hogy keres, mert mostanában úgy éreztem, Ed-del együtt eltávolodtak tőlem.
- Mi a helyzet? - szóltam bele vidáman, majd bűntudatom támadt, mert bizonyára most azt hiszi, ideát minden hepi, és csak neki jut ki a rosszból.
- Hát, lássuk csak; sikerült rávennem a birkákat, hogy a buli színvilága lila-ezüst legyen, imádom a lila-ezüstöt, az unikornisok jutnak róla eszembe, aztán reggel a nővérem felkérte Cam Badass O'Connell-t, hogy játsszon modellt a projectjében, ja, és verekedtem Nikole Davis-szel - darálta egy szuszra, még csak szünetet sem hagyott, hogy kommentáljam az eseményeket, bár, ha jobban belegondolok, arra sem, hogy az agyam képes legyen felfogni ezt a hatalmas mennyiségű információt.
- Aha... várj, mi?!
Megismételte a mondanivalóját.
- Te megütötted Nikole Címeres Kurva Davis-t?! - Az arcom egy tepsihez vált hasonlatossá, majd vigyorogva a levegőbe bokszoltam.
- Azt mondom neked, a nővérem mostantól cirka mindennap találkozni fog Cam O'Connell-lel, de te Nikole-on akadsz fenn? - csodálkozott.
- Jó, de sose láttalak még verekedni... Jól meggyepáltad, ugye? Remélem, magassarkú volt rajtad - tettem hozzá röhögve, majd lefagyott a mosoly az arcomról. - Várj, mi van?!
Elmesélte, hogy a nővére, Melissa, aki modellkedik, most saját projekten dolgozik, amihez modellekre van szüksége, és az idősebb Robertsonnak természetesen Cam O'Connell-t kellett kiszemelnie.
- Szó, mi szó, helyes a srác - állapítottam meg.
- Bla bla bla! Na és? Állandó közelségbe fog kerülni a nővéremmel - mondta szarkasztikusan, és aggódva.
- Figyelj, tudom, hogy őrültségnek fog hangzani, amit most mondok, de talán ebből még valami jó is kisülhet - vontam vállat.
- Bocs, de az a helyzet, hogy a rózsaszín napszemüvegem hetekkel ezelőtt összetört, szóval sajnálom, ha nem tudom mindennek a jó oldalát nézni... - dünnyögte. Egy pillanatra elcsöndesedtem, és azon gondolkoztam, bocsánatot kérjek-e, vagy csak szimplán fogjam be a szám, de szerencsére kisegített.
- Na, halljuk a jó oldalát!
- Hát, lehet, hogy így te is többet fogsz találkozni Cam-mel, ami jó indok arra, hogy egy kicsit többet tudjunk meg róla...
- És mi van, ha veszélyes?
- Melletted ül töri órán.
- Melletted meg Ronan Blackmore, úgy hogy azt hiszem, ezzel vége is a vitának - jegyezte meg elégedetten Missy.
- Ja, már amikor befárad órára - forgattam a szemem.
- Történt valami vagy csak...?
- Vagy csak... mi? - kaptam fel a fejem. Vajon azt akarta mondani, hogy csak a szokásos...?
- Mindegy. Ne haragudj, csak magamról beszélek, most már te jössz. Mesélj! - szabadkozott.
Hát, lássuk csak: reggel megint orbitális fejfájásra ébredtem, aztán azt képzeltem, hogy valaki figyel engem, majd hogy mögöttem van, ráadásul a fülembe is suttogott. Még én is beláttam, hogy ez az egész hajmeresztő, sőt, eléggé debil, mondhatni, beteg, és ha külső szemmel akartam volna figyelni magam - márpedig, nem akartam - én is arra a következtetésre jutottam volna, hogy pszichiátriai eset vagyok.
- Minden oké - feleltem könnyednek szánt hangon.
- Mi van a fejfájásoddal?
- Na jó, nagyjából minden oké. Igazából, egyre rosszabb, de remélem, Dylan hamarosan válaszol a levelemre, és talán mond majd valami okosat. - Márpedig Dylan Wardnak mindig van egy-két okos szava.
- Ja, a sidhe látó srác - jelezte, hogy képben van.
- Aki amúgy szerintem tök összeillene a nővéreddel - tettem hozzá, ami már a találkozásunk során is megfordult a fejemben. - Ő is lebegtet.
- Ne beszélj nekem Melissáról - parancsolta, persze tudtam, hogy direkt eltúlozza a dolgot, ezért jót nevettem.
- Egyébként, mi újság Ronan-nel? Csak, mostanában nem sokat beszéltél róla, persze, megértem, hogy miattam csináltad, Melissával mindketten nagyon aranyosak vagytok, amiért ilyen toleránsak vagytok velem, de tudnotok kell, hogy ezzel az egésszel megbirkózom. Idővel. Szóval kérlek, ne zárjatok ki az életetekből! Felőlem, bármiről beszélgethetünk, arra is kíváncsi lennék, mit ettél reggelire.
- Igazából semmit, csak a suliban egy kis croissant-t - adtam a hülyét.
- Kase!
- Jól van... nem tudom. Van egy olyan érzésem, hogy valamit elhallgat előlem. És mivel ez eléggé sokszor előfordult...
- Honnan tudod? Lehet, hogy csak önmagát adja.
- Ne legyél már ennyire Ed! - fakadtam ki, majd eljutott a tudatomig az előző mondatom. - Úristen, nem hiszem el, hogy ezt mondtam. Sajnálom - mondtam a telefonnak bűnbánóan, majd a tenyerembe temettem az arcom. A fejem megint kezdett sajogni, de más is volt a mozdulatom mögött. Elegem volt, hogy minden megjegyzésem kétértelműnek hat, még akkor is, ha nem annak szántam. Gyűlöltem ezt a barátaim között fennálló helyzetet, de nem tehettem semmit, mert ahogy Missy is mondta, ezen nekik kettejüknek kell túljutniuk. Ha kell, külön-külön.
- Ugyan már, nem kell félteni - fakadt ki. - Megtéptem Nikole Davis-t - tette hozzá büszkén. - Folytasd, kérlek - fogalmazott diplomatikusan. Elképedtem a higgadtságán.
- Azt mondta pár napja, hogy csak a közös óránkra jön be, mert elment egy belvárosi kocsmába találkozni egy ismerőssel.
- Én nem akarok kötekedni, de ez az ismerős nő vagy férfi? - kérdezte, amit én is szerettem volna tudni.
- Fogalmam sincs. Én csak... annyit kérdezek, szinte már állandóan ezt csinálom, hogy kívülről ez totál idegesítő lehet. Nem akarok én lenni a féltékeny barátnő.
- Értem. Szerintem ne spilázd túl, még a végén egy óriási nagy félreértés lesz belőle. Mellesleg, egy kocsmában találkoznak, hé. Nem egy tipikus randi helyszín.
- Köszi, ez megnyugtató - ironizáltam.
Még vagy egy órán keresztül fetrengtem az ágyamban, mobillal a kezemben, és Missy-vel beszélgettem. Úgy éreztem magam, mint valami amcsi filmben. Rájöttem, mennyire hiányzott a régi Missy, akiből most úgy tűnik, talán visszakaptam egy darabot. Tényleg el akartam hinni, hogy képes túllendülni ezen, és bármit megtettem volna, hogy segítsek neki, de mindössze annyit tehettem az ügy érdekében, hogy elterelem a figyelmét, ezt viszont mindenkinél jobban akartam csinálni.
Az én figyelmemnek is jót tenne egy kis elterelés, ugyanis a fejem mindvégig a matek órai eseményeken járt. Ha már a matek óránál tartunk, tudjátok mit akart Annie a múltkor, amikor félbeszakította az élcelődésemet Ronan-nel? Felbérelt ellenem egy bérgyilkost, akinek a feladata, hogy lassú, kínokkal teli halált biztosítson nekem. Tehát a helyzet a következő: Smith külön matekórákat fog tartani nekem, mert ha így folytatom, nem fogok leérettségizni.
Valamiért a fejfájásom most nem is tűnt olyan nagy problémának.
