Feltéptem a bejárati ajtót, és feldúltan trappoltam át a nappalin. Annie kiszúrt a konyhából. Épp papírokat rendezgetett.
- Korán jöttél. Történt valami? - kérdezte, tudva hogy nem szoktam betartani a határidőket, általában kések, és nem a megbeszéltnél előbb érkezek.
- Semmi különös - vontam meg a vállam, majd mosolyt erőltettem az arcomra.
- Kasey, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Szeretnék többet beszélgetni veled - mondta ismét azzal az aggódó szülős hanglejtéssel, ami valamiért most mérhetetlenül idegesített.
- Oké - bólogattam, de szívem szerint felrohantam volna az emeletre.
- Erre lesz is egy jó alkalom... Holnap este átjön Matthew és együtt vacsorázunk - mondta derűsen. Épp azon gondolkoztam, hová fogok addig menni, most, hogy összevesztem Missy-ékkel, amikor folytatta a mondatot. - Arra gondoltam, lejöhetnél te is, hogy jobban megismerjétek egymást. Ha esetleg komolyra fordulnának közöttünk a dolgok... - Egy közös vacsora a matek tanárommal? Kizárt.
- Annie, épp eléggé ismerem Smith-t, nem hinném, hogy... - ráztam a fejem kétségbeesetten.
- Kasey, ez fontos lenne nekem - kérlelt, mire megint előtört a lelkiismeret-furdalásom. Az utóbbi időben folyton hazudok és fájdalmat okozok neki. Egy vacsora a minimum, amivel tartozom. Csak kibírom valahogy...
- Rendben, lemegyek. De csak egy kis időre... - adtam be a derekam. Fogalmam sem volt, miről fogunk társalogni. Reméltem, hogy nem a felemelő matek eredményeimről...
- Köszi, Kasey! Ez nagyon sokat jelent nekem - mondta fellelkesülve, majd átölelt. Mosolyt erőltettem az arcomra, ezután felcaplattam a szobámba. Lehuppantam a franciaágyra, majd gondterhelten felsóhajtottam. Eszembe jutott a Missy-ékkel való veszekedésem. Miért kell mindenbe beleszólniuk? Elegem van abból, hogy Ed folyton meg akarja szabni, kivel lehetek és kivel nem. Jó ég, nem az apám! Hát így érezheti magát Annie, amikor meg akarom neki mondani, kibe zúghat bele, és kibe nem. Elhatároztam, hogy próbálok kedves lenni Smith-szel a vacsoránál, de csak a nagynéném kedvéért. Megérdemli, hogy boldog legyen.
Elhatároztam, hogy felhívom Christophert. Két pittyegés után felvette a telefont.
- Szia, Chris! Én vagyok... - köszöntem vidáman, de a hangom mégis zaklatottnak tűnt.
- Kase! Valami baj van? Olyan furcsa a hangod. - Jó öreg Christopher. Mindig figyel rám, és jobban ismer, mint én saját magamat.
- Csak összevesztem két számomra fontos emberrel... - mondtam. Ő az egyetlen a világon, akinek nyugodtan kiönthetem a szívemet. Ebben a pillanatban ráébredtem, hogy ez mekkora hazugság. A felét sem mondhatom el annak, ami velem történt, mert a dolgok nagy részének köze van természetfeletti, veszélyes lényekhez és történtekhez. A többiről pedig beszélni sem érdemes... Shide látónak lenni - még ha nem is jár kiváltságokkal - kiteszi az egész életed.
- Min vesztetek össze? - érdeklődött. Mindig meghallgat, akármilyen hülyeségen problémázok is.
- Meg akarják szabni, kivel lehetek és kivel nem - forgattam a szemem.
- Ehhez nincs joguk, úgy hogy jól tetted, hogy kiálltál magadért - mondta bíztatóan.
- Szerintem is. A srác, akivel...lógok, szerintük rossz hatással van rám. Mondd csak, szerinted én nem tudok magamra vigyázni? - morogtam, mire elnevette magát.
- Mit kell tudni erről a srácról? - érdeklődött. Hát izé... démon, aki ráadásul 178 éves, és az őrült excsaja megpróbált megölni.
- Nem bűnöző, ha erre gondolsz. És... azt hiszem, kezdek belezúgni - mondtam ki először Ronan-nel kapcsolatos érzéseimet. Csönd állt be a beszélgetésünkben.
- Hahó, Christopher? - szólongattam.
- Bocs... mióta ismeritek egymást? - kérdezte.
- Pár hete. Évfolyamtársam, de miért érdekel?
- Talán tényleg vigyáznod kéne vele - bökte ki.
- Mi? De az előbb azt mondtad... - zavart tekintettel csóváltam a fejem. Döntse már el.
- A barátaid csak jót akarnak neked, és amúgyis fontosabbak, mint valami csávó - mondta.
- Mi ez a nagy pálfordulás? - értetlenkedtem.
- Semmi. Változhat a véleményem, nem? - vágta rá hamar.
- Hát oké. - Semmit sem értettem.
- Le kell tennem, majd beszélünk - mondta komoran, majd választ nem várva letette a telefont. Azután lett ilyen, hogy megemlítettem, tetszik Ronan. Vajon Chris még mindig belém van zúgva, vagy hirtelen miért ellenzi ennyire, hogy találkozzak vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése