Missy kocsijában a rejtélyes üzenetek forrásán törtem a fejem. Biztosan nem ismerem az illetőt, mert Sutton egyetlen démon ismerősét sem láttam még. De ő biztosan látott engem, ha már zaklat... Illetve, én személyesen még nem kaptam olyan leveleket, csak Ed és Ronan. Érdekes. Ezen gondolkoztam, mikor megérkeztünk a partra. Nagy volt a nyüzsgés, mert ma az átlagosnál is melegebb, derűsebb az idő, a szörfösöknek pedig pont kedvező a széljárás.
- Rég csináltunk ilyen közös programot - említette meg Missy. Igaza volt, legutóbb, mikor strandra jöttünk, Ed és Missy még nem voltak együtt, továbbá Sutton is csak egy ártatlan csajszinak tűnt. Ed átkarolta Missy derekát, és egy puszit nyomott a feje búbjára. Ilyenkor olyan férfiasnak látszott. Meggyőztem magam, hogy igazából egy hisztis pukkancs, majd elindultam utánuk a pokrócot, és egy strandtáskát cipelve. A vizet fürkésztem, majd a szemem megakadt két ismerős arcon. Ronan és Mike vadul szelték a hullámokat a szörfdeszkájukkal, úgy tűnt, mintha hozzá lennének ragasztva: sosem estek a vízbe. Sokan megbámulták őket, de ők nem figyeltek a külvilágra. Ed követte a tekintetemet.
- Mit produkálják magukat? - vonta fel a szemöldökét, de meghúztam a haját, figyelmeztetve az ígéretére, majd elindultam kiteríteni a pokrócot.
- Áu! Jól van, bocs - vette az adást, majd felállított egy napernyőt, és mindannyian letelepedtünk a pokrócra.
- Nem akarsz beszélni velük? - kérdezte Missy, mert feltűnt neki, hogy még mindig a hullámokat bámulom.
- Mi van, le akartok rázni? - böktem oldalba.
- Nem erről van szó, csak úgy lesed őket, hogy gondoltam...
- Nem lesem őket! Jelenleg egyikőjükhöz sincs kedvem - vontam meg a vállam.
- Még Blackmore-hoz sem? - vigyorgott Ed.
- Fura, de nem. Lerázott emiatt a barom miatt. Hozzá pedig végképp nincs hangulatom... - soroltam az érveimet, miközben Mike-ot fixíroztam. Fura, hogy a szabad strandon vannak, és nem Ronan szokásos helyén, ahol legalább szemtanúk nélkül szuperhősködhetnének. Missy és Ed jól elvoltak egymás társaságában, én viszont kívülállónak éreztem magam.
- Mindjárt jövök. Kértek valamit inni? - kérdeztem, majd felpattantam a pokrócról, és magamra kaptam a törölközőmet, ugyanis egy szál bikiniben voltam.
- Banánturmixot!
- Sört!
- Milyen sört? - kérdeztem Ed-et.
- Az mindegy... - vonta meg a vállát. Mi az, hogy mindegy?!
- Hát jó, egy pillanat - mondtam, majd elindultam a pultok irányába, a kedvenc koktélbáromat megcélozva. Ugyanaz a srác állt ott, mint múltkor, aki azt a fényes megjegyzést tette a hátsómra. Nem zavartattam magam, leadtam a rendelést, majd az ujjammal a pulton dobolva várakoztam. Fel sem tűnt, hogy nem vagyok egyedül, csak mikor egy perverz hang a fülembe suttogott.
- Minek a törölköző? - kérdezte Mike, én pedig hatalmasat ugrottam.
- Jézusom! Idióta - csattantam föl, a pulzusom az egeket verte.
- Most komolyan... Egy ilyen tökéletes testet minek rejtegetni? - vonta fel a szemöldökét, miközben szemérmetlenül bámult.
- Támogatom! - könyökölt a pultos fickó.
- Az ilyen perverz idióták miatt, mint ti - ráncoltam a homlokom. - Kösz, ezt most elveszem! - fogtam a kezembe a poharakat, majd élesen kikerültem Mike-ot - nem volt rá szükség, így is észrevétlenül, de elhúzódott. Beszari. Amíg nálam van a medál, békén hagy.
- Ne segítsek? - kérdezte.
- Nem, kösz. Megoldom - forgattam a szemem.
- Tudod Olaszban így csináljuk. Segítünk a bajba jutott hölgyeken - dünnyögte, majd mellém szegődött.
- Képzelem... Hol van Ronan?
- Amico? Még a vízben. Ti most jártok, vagy mi? - kérdezte.
- Közöd? - morogtam. Ideje lepattintani.
- Tudod, sokkal régebben nyomulok vele, mint te, szivi - vigyorgott még mindig idegesítően mellettem.
- Húzz már el, légyszi! - mondtam erőltetett kedvességgel.
- Szóval... milyen? - kérdezte.
- Mivan? - vontam fel a szemöldököm.
- Régen nagy csődör volt. - Megtorpantam. Engem ugyan nem fog zavarba hozni.
- Akadj már le rólam! - csattantam föl.
- Miért, mi lesz? - vigyorgott.
- Tudod te azt - mosolyogtam gúnyosan, mire a pillantása a medálomra esett.
- Felfogtam, szivi. Majd még...beszélünk - vigyorgott. Ha rajtam múlik, nem. A szememet forgatva elindultam Ed-ékhez.
- Tudod, lazíthatnál néha egy kicsit! - kiáltotta utánam. Épp készültem visszavágni, de úgy döntöttem, mégsem teszem. Nem akartam kihúzni a gyufát. Lehet, hogy Mike kívülről csak egy perverz macsónak tűnik, de biztos voltam benne, hogy ha bepöccen, durvább dolgokra is képes.
- Megjöttem! - figyelmeztettem Missy-éket, mire szétrebbentek. A kezükbe nyomtam a banánturmixot, és a sört. Eszembe jutott, hogy magamnak nem is hoztam semmit.
- Mit akart tőled Contreras? - kérdezte Ed gyanakvóan.
- Figyeljetek, nincs kedvetek inkább a kocsiban meginni? - böktem az italuk felé, majd választ nem várva elkezdtem összepakolni.
- Ajjaj - dünnyögte Missy, de azért felpattant a pokrócról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése