Másnap reggel Missy horkolására ébredtem, majd ránéztem az órára. Még csak fél hét volt, de nem jött álom a szememre, ezért fogtam a könyvem, és kiültem a tetőre egy szál pizsamában. A Tizenhárom okom volt című regényt olvastam Jay Asher-től. Még Chris adta kölcsön, ez volt az egyetlen könyv, amit elolvasott életében. Annyira belemerültem az izgalmas thrillerbe, hogy észre sem vettem, hogy Missy letelepedett mellém.
- 'Reggelt! - üdvözölt, mire összerezzentem. - Azért ennyire nem vészes - kuncogott kócos haját igazgatva és a szemét dörzsölgetve.
- Szia. Bocsi, csak belemerültem a könyvbe - motyogtam rekedten. Chris szerint reggel mindig olyan a hangom, mint egy másnapos csivavának.
- Szerintem ideje lenne kirittyenteni magunkat - kocogtatta meg a karóráját. - Éhes vagyok! - kiabálta ki a világnak, majd visszamászott a szobába. Rövid időn belül én is követtem. Bevette magát a fürdőszobába, így én addig bepakoltam a táskámba. A szemem megakadt Ronan pulcsiján. Egy ideig elidőzött rajta a tekintetem, majd belegyömöszöltem a fekete oldaltáskámba. Időközben Missy kitrappolt a fürdőből. Nagyon csinos volt fehér egyberuhájában, és pántos sarujában. Göndör, szőke haja a vállára omlott. Én egy egyszerű fekete sortot, és egy fekete-fehér csíkos felsőt vettem föl, egy szíves nyaklánccal és babacipővel. Vörösesszőke hajamat laza kontyba kötöttem, így oldalt kilógott pár tincs. Mire elhagytam a fürdőszobát, Missy nem volt a szobában, a konyhában sürgölődve találtam.
- Csináltam szenvicset! - mondta, miközben fel-alá futkosott majonézzel, majd tálcával a kezében.
- Nem kellett volna. Te vagy a vendég... - magyaráztam, de őszintén nem bántam, hogy valaki gondoskodik rólam.
- Ugyan már! Ez a legkevesebb a király ötleted után. Olyan jó, hogy itt lakhatok - lelkendezett, majd lepakolt elém két hatalmas tányért, tele mindenféle szendvicsekkel.
- Várunk még valakit? - kérdeztem, s elképedve meredtem a hatalmas szendvics-hegyre.
- Neked is jó étvágyat - vigyorgott a fejét csóválva, majd maga elé vett két szendót. Már megszoktam, hogy egyedül reggelizem, ugyanis Annie korán elindult munkába, így a változatosság kedvéért jó volt, hogy valaki szórakoztat, nem kell a falat bámulnom evés közben. Örültem az új lakótársamnak, még ha néha sokat is beszélt - most is valami új pletykáról hablatyolt, de én csak mosolyogva bólogattam. A Maseratimmal mentünk suliba (természetesen én vezettem), mert egy percet sem bírtam elszalasztani, amit az új kocsimban tölhetek. Út közben felszedtük Ed-et is, aki Missy mellé akart ülni, ezért beparancsoltam őket a hátsó ülésre. A suli előtt megpillantottam Ronan-t. A Porschéja oldalának dőlve babrált a telefonjával. Szőkésbarna haja kócosan a homlokába lógott, és elmélyülten pötyögött valamit. Egy fekete nadrág és egy fehér póló volt rajta. Magamra néztem, és elképedtem, mennyire összeöltöztünk. Nikole időközben odatipegett Ronan mellé, és produkálni kezdte magát neki. Ronan egy pillanatra sem nézett föl a mobiljából, csak motyogott valamit, mire Nikole megsemmisült tekintettel elvágtatott. Néha elég kegyetlennek láttam Ronan-t, de teljesen megértettem, ha Nikole-ról volt szó. Az a csaj teljesen ráakaszkodott, bár Ronan hülyítette a pár nappal ezelőtti viselkedésével... azóta ismét magányos farkas. Felnézett a mobiljából, és a tekintete rám irányult. Felemelte a tenyerét, és intett nekem. Zavartan visszaintettem, majd követtem Missy-éket az épületbe. A szokásos folyosónkon csöveztünk az ablak előtt.
- A nővéred hol lakik most? - kérdezte Ed, aki hátulról átkarolta Missy-t, és állat a vállán nyugtatta. Annyira aranyosak voltak együtt, hogy máig sem bírtam betelni a látványukkal.
- Egy barátjánál. Azt mondta, jövő héten lesz egy fotózás, amin sokat kaszál majd, és azt hozzáteszi az eddig összegyűjtött pénzéhez. Abból vehetünk majd egy belvárosi lakást. Nem lesz olyan nagy, és menő mint eddig, de...
- Muszáj a belvárosba költöznötök? Addig maradsz nálunk, ameddig csak akarsz. Ameddig össze nem jön a pénz egy nagyobb kéróra... - mondtam.
- Melissa sem lóghat örökké a haverja nyakán. Egy idő után kell saját lakás - húzta el a száját.
- Akkor ő is hozzánk költözik. Mindenre van megoldás - vigyorogtam szokatlan optimizmussal.
- Aranyos vagy. Majd még kiderül - vonta meg a vállát.
Ed egyébként sem egy dumagép, de ma a szokásosnál is csendesebb volt.
- Hahó, Edward! Mi újság? - kérdeztem, tenyeremet meglengetve a szeme előtt. Megrázta a fejét, és pislogni kezdett.
- Mondtam már, hogy ne hívj így! - morogta, de úgy tűnt, nem érdekli.
- Mi van veled? - vontam fel a szemöldököm.
- Semmi semmi - rázta a fejét, de nem hagytam annyiban.
- Látom, hogy valami nem stimmel - ráncoltam a homlokomat. Missy sosem erőlteti az ilyesmit, ha Ed-ről van szó, de én szerettem volna tudni, miért zombi.
- Kaptam tegnap egy olyan üzenetet... - bökte ki végre.
- Milyen üzenetet? - értetlenkedtem.
- Amilyet Ronan - kapcsolódott be a beszélgetésbe Missy. Szóval mindenki tud róla, csak én nem... Megint kezdődik a titkolózás?
- És... mi volt benne? - sürgettem.
- Az, hogy tartsam a szemem az őseimen... - idézte a szemét forgatva. Láttam, hogy nagyon felkavarja a dolog, és azonnal Marie-re gondoltam.
- Ez nagyon nem jó... - suttogta Missy.
- A nagymamám tegnap rendezgette a könyveket a boltban, és eldőlt alatta a létra... Szerintem nem véletlen volt....
- Jézusom, ugye jól van?! - csattantam fel, mire többen is felénk fordultak a folyosón.
- Aha, szerencséje volt, de bármi történhetett volna - motyogta, és egy ideje a falat rugdalta a cipőjével. Furcsa érzés kerített hatalmába, és tudtam, miért. Bűntudatom volt. Az egész miattam van. Ha nem jövök Santa Cruz-ba, fennakadás nélkül zajlana itt az élet, mint mielőtt ideköltöztem. Ha nem történik az a baleset, nem tudom meg hogy shide látó vagyok, és nem keverek bele mindenkit, akit ismerek. Ha Ronan-nek nem kellene folyton megmenteni a hülye fejemet, Sutton sem kezd bosszúhadjáratba, Ronan nem öli meg, és nem küldözgetne nekünk fenyegető leveleket egy pszichopata barátja. Csak idő kérdése, és Annie-t is belesodrom. Ha eddig még nem tettem... Legjobb lenne, ha elmennék, amíg még nem késő... Az őrület határán álltam, feszült gondolataimból a csengő zökkentett ki. Elváltunk Missy-től, majd a 102-es terem felé vettük az irányt. Hétfő, első óra, irodalom. Ronan. Ed-del szótlanul lépkedtünk egymás mellett, míg meg nem untam a kriptahangulatot.
- És te még Ronan miatt aggódtál - böktem oldalba, mire a fejét kezdte csóválni.
- Az egész miatta van - rándult meg a szája széle. Elképedtem. Nem is engem hibáztatnak, hanem őt?!
- Miért gondolod ezt? - ráncoltam a homlokom.
- Kellett neki ilyen hülye kurvákkal kavarni... - morogta a bajsza alatt. Én is így vélekedtem Sutton-ról, de akkor sem Ronan a hibás.
- Arra nem gondoltál még, hogy az egész az én hibám? - kérdeztem, majd megosztottam vele önostorozó gondolataimat. Ahogy sejtettem, ellenkezni kezdett, és továbbra is kitartott amellett, hogy Ronan minden probléma okozója. Fogalmam sem volt, hogy utálhatja ennyire. Nem volt időm ellenkezni, mert Collins már a táblánál állt, és mindenkit a helyére parancsolt. Letelepedtem Ronan mellé, aki vetett rám egy féloldalas mosolyt. Próbáltam viszonozni, de legörbült a szám széle.
- Valami baj van? - kérdezte homlokát ráncolva. Úgy döntöttem, nem fogok hazudni neki.
- Ed kapott egy olyan üzenetet. És aggódom Annie-ért - tört ki belőlem.
- Nyugi, minden rendben lesz - közölte Collins-t fixírozva. Én ebben koránt sem voltam olyan biztos. Szokásával ellentétben nem távozott csöngetés előtt, hanem megvárta, míg összepakolok. Eszembe jutott, hogy nálam van a pulcsija.
- Tessék, ez a tiéd! - nyújtottam felé a kék anyagköteget.
- Lehet, hogy ma szükséged lesz rá - húzta száját csibészes mosolyra, én pedig kérdőn felvontam a szemöldököm. - Persze csak ha van kedved ma lejönni velem a partra... Alkonyat után.
Meglepett. Akkor ez most egy randi? Félreértette a hallgatásomat:
- Felőlem bárhova máshová is mehetünk - döntötte oldalra a fejét, a válaszomra várva.
- Nem, a part tökéletes. Benne vagyok - bólogattam.
- Oké, akkor nyolcra érted megyek - jelentette ki, majd választ nem várva kiviharzott a teremből, friss óceánillatot hagyva maga után. Csak pislogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése