Ed felajánlotta, hogy nála aludhatunk, így hazamentem összepakolni a cuccomat. Szerencsére Annie engedékeny volt, így azonnal rábólintott az ötletre. Szerintem örült is, hogy szereztem barátokat. Meg sem fordult a fejemben, hogy beszéljek vele a történtekről. Ed-ék amúgy is a lelkemre kötötték, hogy ne mondjam el senkinek a hallottakat. Fél órával később már Ed-ék nappalijában pakolásztunk, és nagyon hamar összedobtunk magunknak egy kényelmes fekhelyet. Ed hozott chipset, majd elhelyezkedtünk a matracokon.
- Azt se tudjuk, hol kezdjük - sóhajtott Missy.
- Legjobb lesz, ha az elején. Hogyan jöttetek rá, hogy... boszorkányok vagytok? - Milyen természetes, hogy ilyesmiről csevegünk...
- Először csak apró jelek voltak. Aztán idővel felerősödik, és először nem tudod irányítani - fogalmam sem volt, hogy működik ez a gyakorlatban, míg Ed fel nem világosított - Zuhanyoztam, amikor a víz hirtelen forróra váltott, aztán jéghidegre. Akkor még azt hittem, ez technikai probléma, de később összeállt a kép. Össze-vissza spriccelt a zuhanyrózsa, felém irányultak azok az öntöző izék a focipályán... azt hittem csak peches vagyok, amíg egy nap rájöttem, mi az igazság. - Feszülten hallgattam a monológját. - Hadonásztam a strandon, nem is tudom miért, asszem vízilabdáztunk, amikor egy vízsugár életre kelt mellettem. Akkor rájöttem, hogy a mozdulataimmal tudom irányítani a vizet. Először durva volt, azt hittem, megzakkantam - ahogy te is mondtad -, de valahol mégis tudtam, hogy ez a valóság. Elmondtam nagymamámnak, de meg sem lepődött. Azt mondta...
- ...tudtam, hogy egyszer eljön a te időd - fejezte be a mondatot egy hang mögöttem. Mikor hátranéztem, egy idős néni állt az ajtóban, aki valószínűleg Ed nagymamája lehetett. Összerezzentem. A boszorkányok másik ijesztő képessége, hogy szeretnek hangtalanul osonni. Vajon mióta állt mögöttünk?
- Sziasztok, drágáim - üdvözölt minket kedvesen.
- Csókolom! - köszöntem udvariasan.
- Te biztosan Kasey vagy - kedvesen megfogta a kezem - Eddie már sokat mesélt rólad.
Kis csönd állt be a beszélgetésben.
- Igen nagyi, tud róla - mondta Ed, mire felvontam a szemöldökömet.
- Nagyi különleges képessége, hogy a gondolataikon keresztül tud kommunikálni másokkal - világosított fel Ed, mire bólintottam.
- És, hogy viseled, drágám? - kérdezte, kezét a vállamra téve.
- Egész jól, azt hiszem. Bár még mindig sokk alatt vagyok - mosolyogtam.
- Megértem, hogy sok ez így egyszerre. De az unokám majd mindent elmagyaráz - veregette meg Eddie vállát. - Megyek, lefekszem. Érezzétek otthon magatokat.
- Nagyon jófej a nagyid - böktem oldalba Ed-et.
- Legalább te így gondolod... - vetett egy gunyoros pillantást Missy-re.
- Ne nézz így rám! Tudod, hogy utál - duzzogott Missy ölbe tett kézzel.
- Egyáltalán nem utál - vitatkoztak.
- Dehogynem. Azt hiszi, el akarom csavarni a fejedet - erősködött Missy, mire elnevettem magam. Furcsa volt elképzelni Missy-t és Eddie-t együtt.
- Hol is tartottunk? - kérdezte Ed.
- Elmondtad, hogy jöttél rá, hogy boszorkány vagy. Egyébként mennyi idős voltál? - érdeklődtem.
- Tizennégy. Akkor vettek fel a Harbor-ba. Aztán találkoztam Missy-vel. - Egymásra mosolyogtak.
- Honnan tudtátok a másikról, hogy...?
- Azt megérzi az ember. Első látásra tudtam - mosolygott Missy, majd Ed vállára hajtotta a fejét.
- Rólam is tudtátok? - kérdeztem.
- Nem voltunk benne biztosak, mert a shide látóknál nem olyan erős a vonzás, de tudtuk, hogy más vagy. Aztán a gyanúnk beigazolódott - magyarázták.
- Én a baleset után jöttem rá, mi vagyok - komorodott el Missy arca. - A szüleimmel épp hazafelé tartottunk a nyári táborból, mikor egy szarvas elénk ugrott. Apa elrántotta a kormányt, így lezuhantunk a hídról. Mindannyian meghaltak, de én karcolások nélkül megúsztam.
- Várjunk csak... Mindhármunknak meghaltak a szülei? - állt össze a kép. Missy és Ed egymásra néztek, mire Missy bólintott.
- Autóbalesetnek tűnik, de valójában... - Ed a tarkóját vakargatta, mint mindig, amikor nem találja a megfelelő szavakat.
- Démonok voltak - jelentettem ki, mire bólintott. - Hát ezért utáljátok annyira Ronan-t - döbbentem rá. Nem baleset volt. A szüleimet megölték...
- Azok a... a két férfi a sikátorban. Ők is démonok voltak? - kérdeztem. Ha arra gondoltam, hogy csak pár lépésre álltam tőlük, megborzongtam.
- Szerintünk keresők lehettek - mondta Ed, majd mikor észrevette értetlen pillantásomat, folytatta a magyarázatot. - A keresők gyengébb varázserejű boszorkányok, akik régebben démonokat üldöztek, de pár évszázada fellázadtak, és most főleg fosztogatással töltik az idejüket. Ja, és szeretnek verekedni - tette hozzá, majd halványan az arcához emelte a kezét, ahol pár napja még egy csúnya seb húzódott. Én még örülhetek, hogy ép bőrrel megúsztam a velük való találkozást. Ed nem volt ilyen szerencsés.
- De miért tették? - kérdeztem feszülten, visszatérve a démonok rémtetteire.
- A szüleink egy múlt generációs körnek voltak a tagjai - magyarázta Ed.
- Ismerték egymást? - kérdeztem meglepetten, mire bólintott.
- A démonok erősebbek lesznek, ha elpusztítanak egy kört. A kör tagjainak az ereje átáramlik beléjük. Tudomásom szerint Ronan ősei is benne voltak a pusztításban.
- De... ők mifélék? Olyanok, mint mi? - A démon szó elég ijesztően hangzott, bár Ronan-en csak annyit láttam, hogy ijesztően helyes.
- Tulajdonképpen ők is boszorkányok. A különbség csak annyi, hogy ők használják a fekete mágiát - mutatott rá Ed.
- Fekete mágiát? - ez úgy hangzott, mintha egy Harry Potter könyvbe csöppentem volna.
- Még a világ kezdetén volt két könyv. A világos és a sötét - jó és rossz. A világos a jó varázslatokat tartalmazta - ellentétben a sötéttel. Még nagyon régen elzárták, hogy senki se találja meg, de pár boszorkány rossz útra tért, és ellopták. Kipróbálták a varázslatokat, aztán rádöbbentek valamire. A fekete mágiának ára van, amit meg kellett fizetniük.
- Ezt hogy érted? - kíváncsiskodtam.
- A démonok csak energiával táplálkozhatnak - Akkor ezért nem evett Ronan semmit az étteremben. Elképzeltem, ahogy felszeletel egy villanykörtét, bár gyanítottam, hogy nem erről van szó.
- Honnan nyerik az energiát? - kérdeztem, bár legbelül tudtam a választ.
- Az emberekből... - igazolta Missy a sejtésemet. Oké, Ronan határtalanul bunkó tud lenni, de hogy embereket gyilkoljon? Akkor mindvégig veszélyben voltam mellette? Ha meg akart volna ölni, már megtette volna. Számtalan alkalma volt rá...
- Hogy jövök én a képbe? - kérdeztem rá arra, ami a legjobban nyomasztott.
- A shide látóknak elvileg az lenne a feladatuk, hogy megtalálják és elpusztítsák a démonokat - közölte Ed. Egy valamit nem értettem.
- Ha veszélyes vagyok Ronan-re nézve, miért nem ölt meg, mikor alkalma volt rá? - meredtem magam elé.
- Erre akarunk rájönni. Nem akarlak megijeszteni, de szerintünk valami célja van veled - elmélkedett Ed.
- Pedig sikerült - mondtam szarkasztikusan.
- Most már érted, miért akartunk távol tartani tőle? - kérdezte Ed bocsánatkérően.
- Rendben, igazatok volt - mondtam azt, amit hallani akart. - Szóval mi az ábra a medálommal? - váltottam témát.
- Tudod minek a jelképe az obszidián? -kérdezte Ed.
- A boszorkányságé! - kiáltottam, mert eszembe jutott, amit a neten olvastam.
- Az obszidián arra szolgál, hogy megvédjen a sötét erőktől - vagyis a démonoktól. Szerintünk ezért nem bántott Ronan - világosított fel Missy.
- De... a tóparti háznál... valahogyan le kellett szednie rólam, mert a folyóban kötött ki - ellenkeztem. Eszembe jutott, hogy korábban már eltűnt a medálom. De másnap visszakerült a helyére. Ha Ronan vette el, miért adta vissza?! Nem értem.
- Pénteken telihold volt - bökte ki Ed.
- Na és? Vérfarkasok is vannak, vagy mi? - vontam fel a szemöldököm szarkasztikusan.
- Nem - nézett rám rosszallóan. - A telihold olyan időszak, amikor a jó és rossz közötti határok összemosódnak. Ilyenkor a medáltól függetlenül védtelen vagy. Azt hittük, meg tudunk védeni, de hiba csúszott a számításainkba - mondta Ed. Gyanítottam, hogy ennek köze lehetett az eltűnéséhez a pénteki bulin.
- Miért szívódtál fel aznap este? - Még mindig rengeteg volt a megválaszolatlan kérdés.
- Azt hiszem, láttam egy démont. Követtem, de pechemre többen voltak. Nem helybéliek, mert még sosem láttam őket. Ha nem jön Missy, valszeg már nem élnék - nem értettem, mit tehetett Missy egy csomó démon ellen, és ezt valószínűleg ő is észrevette.
- A gyógyítók tisztasága méregként hat a démonokra. Égeti őket, ha hozzájuk érek - vigyorgott.
- Én pedig legfeljebb egy szökőkutat tudtam volna varázsolni nekik... - túrt bele a hajába Eddie.
- Ez a bolond azt hiszi, az ereje haszontalan - csóválta a fejét Missy.
- Ugyan már, ez marhaság! Ed, te irányítod a vizet. Van fogalmad róla, ez mennyire király? Én nem tudok semmi hókuszpókuszt - vontam meg a vállam.
- Sokkal nagyobb erő birtokában vagy, mint gondolnád - rázta meg a fejét Ed.
- És pedig? - vontam fel a szemöldökömet.
- Mi sem tudjuk pontosan, mert még sosem találkoztunk shide látóval - magyarázkodott Missy.
- Azt hittük, évszázadok óta kihalt a vérvonalatok - tette hozzá Ed.
- Tulajdonképpen a kelta papok leszármazottja vagy. Írországból származol, igaz? - mosolygott Missy.
- Igen, apai ágon ír vagyok - döbbentem rá. Végre volt valami logikus ebben az egész átláthatatlan helyzetben. Ásítottam egy nagyot.
- Szerintem mára elég ennyi - követett Missy is. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, bár Ed még bekapcsolta a tévét, és elkezdtünk nézni egy bugyuta vígjátékot. Azon kaptam magam, hogy elszundítok a mellkasának dőlve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése