Mikor felébredtem, Ronan nem volt mellettem. Hagyott egy üzenetet a komódomon. Azt írta, bejön a 4. órára. Lecaplattam a konyhába, és feltételezve, hogy egyedül vagyok, elkezdtem szendvicset csinálni. Ezért amikor meghallottam az újság suhogását, hirtelen megpördültem, és a bögre majdnem kiesett a kezemből.
- Annie! - kiáltottam, mikor megpillantottam a a nagynénémet, ahogy a kávéja fölött könyököl és újságot olvas.
- Ó, jó reggelt - A másodperc törtrészére felém fordította a tekintetét, majd a pillantása visszaterelődött a napilapra.
- Hogy hogy itthon vagy? - értetlenkedtem, de rögtön be is csuktam a szám. Megkérdőjelezem, hogy mit csinál a saját lakásában? Hát ehhez aztán tényleg semmi jogom. A tegnapiak után, hogy akkorát kellett csalódnia bennem meg aztán végképp nincs. Még mindig lüktetett kicsit a fejem, ezért bevettem egy Aspirint.
- Kirúgtak - felelte egyszerűen.
- Mi?! - csattantam fel. - Miattam? - Úristen, ha nem jött volna el értem a munkahelyéről, akkor ...
- Nem, nem erről van szó. Igazából tegnap sem kellett bemennem. Létszámleépítés volt, és engem szúrtak ki maguknak - mondta immár a szemembe nézve.
- De...miért pont téged? Te tervezed a legjobb házakat, nélküled csődbe is mennek - mondtam minden hátsó szándék nélkül.
- Igen, de nem szeretik, ha ellenszegülnek nekik. Régóta meg akarom valósítani az új ötleteimet, de ezek nem hagynak érvényesülni. Mert "Az van, amit az ügyfél akar" - idézte keserűen. - Múltkor módosítottam a tervrajzot, és képzeld a vendégnek még jobban is tetszett. Ráadásul többet is fizetett.
- Akkor meg mi bajuk van? - kérdeztem felháborodva.
- Fogalmam sincs, nem jó ezeknek semmi. Viszont egy hete felajánlott egy szerződést egy sokkal jobb és ismertebb cég. Többet is fizetnének. Eddig nem mertem ezt meglépni, de kezdek ráébredni, mekkora hiba volt az időmet pazarolni - magyarázta felhevülten.
- Akkor elfogadod, ugye? - kérdeztem, mire bólogatott. Csönd állt be a beszélgetésben, majd megszólaltam.
- Annie... sajnálom a tegnapit, tudom, hogy hülyeséget csináltam és tudom, hogy haragszol rám, de megígérem, hogy...
- Kasey, én nem haragszom rád - szakított félbe. - Csak féltelek. - Ed is valami ilyesmit mondott tegnap. - Miért kellett leinni magad? - kérdezte szemrehányóan.
- Csak... összejöttek a dolgok mostanában, de ígérem, hogy nem fordul elő többet - magyarázkodtam.
- Mondtam, hogy nem kellett volna elmenned arra a temetésre! Csak felidézte a rossz emlékeket - mondta aggódóan.
- Semmi gond, most már jól vagyok. Igen, megviselt, de akkor sem kellett volna ezt csinálnom, mert nem megoldás - daráltam le a bűnbánó szövegemet. - És még egyszer sajnálom, hogy csalódást okoztam.
- Nem haragszom, de most nyomás készülődni, mert el fogsz késni! - intett. Gyorsan megreggeliztem és elkészülődtem. A beszélgetésünk után nagy kő esett le a szívemről. Sokkal derűsebben láttam a dolgokat, bár amikor nem találtam Missy fogkeféjét a mosdóban, és eszembe jutott, hogy kiköltözött, kicsit elszomorodtam. Hiányzott, mert sosem voltam egyedül, és mert isteni reggelit tudott készíteni. Piros rövidnadrágomban és fekete-fehér csíkos toppomban elhagytam a lakást. Útnak indultam a Maseratimmal. Mostantól Missy a saját kocsijával jár suliba, mert a belváros túl messze van tőlünk, így csak Ed-et kellett felvennem. A lámpaoszlopnak támaszkodva várt, és az ellenkező irányt fürkészte, így nem vett észre. Egy farmerben és egy fehér pólóban volt, szőke haját szokás szerint összeborzolta a kaliforniai szellő. Először rá akartam dudálni, de aztán félúton meggondoltam magam, és csak leparkoltam elé. Bepattant az anyósülésre.
- Szia - köszöntöttem mosolyogva.
- Neked meg mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Kibékültem Annie-vel - feleltem feldobódva, majd bekapcsoltam a rádiót. Ekkor kaptam egy sms-t. Mindig összerezzenek, ha kapok egyet, mert azonnal Mike jut eszembe. Ed is felkapta a fejét. Szerencsére csak Chris-től jött: Hozz labdát is! - rendben, ezt biztos nem nekem akarta küldeni.
- Még mindig kapsz olyan üzeneteket? - kérdezte Ed.
- Igen, de ez most csak Chris-től jött - válaszoltam.
- Rólam leakadt egy ideje. Missy-ről is...
- Ronan sem kap mostanában. Vagy legalábbis nem tudok róla - válaszoltam. Hamar beértünk a suliba. Missy már a kapuban várt, a kőszobor melletti padon ücsörögve. Mikor meglátott minket, felcsillant a szeme és felénk sétált.
- Sziasztok - lelkesedett, de a mosolyát főként Ed-nek címezte, akit aztán rögtön meg is csókolt.
- Szia - vigyorogtam. Megtiszteltetés ismerni Kalifornia álompárját, ezért elhessegettem a kirekesztettség érzését. Hisz nekem ott van Ronan. Ki tudja, meddig - szólalt meg egy gonosz hang a fejemben, aki Mike-ra emlékeztetett. Hálistennek a gondolataimat egyenlőre nem tudja manipulálni, ez csak a pesszimizmusom.
- Legközelebb később indulok. Már itt ülök negyed órája és halálra unom magam. Elkalkuláltam az időt. Csak alig fél óra ideérni darálta Missy. Láthatólag rengeteg mondanivalója volt negyed óra egyedüllét után...
- Tényleg, nálam maradt a samponod - emlékeztettem, majd előkaptam a táskámból a zacskóba csomagolt tubust és átnyújtottam neki.
- Ó, köszi. Ed mesélte a tegnapit... Jól vagy? - kérdezte, mire újra elmeséltem neki azt, amit Ed már tud.
- Akkor jó. Aggódtam - mondta, miután a monológom végére értem.
- Nincs miért - mosolyogtam rá. Az egyetlen, akinek aggódnia kell bármi miatt, az én vagyok. Túl nagy a csend és a nyugalom. Amikor legutóbb előfordult ilyesmi, jött Mike, és szétverte a rózsaszín szemüvegem üvegét egy baseball ütővel... Micsoda hasonlat. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő húzása. Volt pár ötletem...
A nap hátralevő részében semleges témákról beszélgettünk, míg el nem jött a tíz óra. Hogy ez miért fontos? Az igazgató ekkor érkezik meg az iskolába, és hív be elbeszélgetésre a tegnap történtek miatt. Nem tudom, mi lesz a büntetésem, de a 'tiszta előéletem' - ami a régi sulimban nem volt -, most talán enyhítő körülményként szolgálhat. Mrs. Harris elkeseredett, szemrehányó tekintettel intett, hogy fáradjak beljebb. Letelepedtem az asztalával szemben felállított székek egyikére - fogalmam sem volt, minek a másik-, és bűnbánóan a szemébe néztem.
- Pár perc, és elkezdjük - jelentette ki, majd elkezdett papírokat rendezgetni, és borítékokat címezni. Ötletem sem volt, mire várunk. Öt perc múlva kopogtak, majd valaki belépett az ajtón. Hátrafordultam, mire Nikole-lal találtam szembe magam. Szúrós tekintettel méregetett, majd letelepedett a mellettem lévő székre. Karba tett kézzel, dacosan meredt Mrs. Harris-re. Úgy tűnt, újra a régi.
- Most, hogy Ms Morgan is megérkezett... - biccentett szemrehányóan Nikole-ra, utalva a késésére -, ...nyilván mindketten tudjátok, hogy miért vagytok itt.
- Ő kényszerített - vádolt Nikole, ahogy arra már számítottam.
- Senki sem kényszerített, hogy benyakalj fél üveg vodkát - forgattam a szemem.
- Elég! - szakította félbe a vitát Mrs. Harris. - Szóval maga hozta az iskola területére az alkoholt, Ms McLane? - kérdezte, amit már mindketten tudunk...
- Igen - feleltem tömören. Nincs értelme túlbonyolítani a dolgokat.
- Nos, ennek viselnie kell a következményeit. Mivel ez az első - és remélem az utolsó -, alkalom, hogy rajtakaptuk, a súlyosabb büntetéstől eltekintek. Az igazgatóit mindketten megkapjátok.
- De... - csattant fel Nikole, mintha ő lenne az ártatlan áldozat.
- Ms Morgan, maga is bűnrészesnek számít az ügyben! - zárta le a témát Mrs. Harris. - Tehát, figyelmeztetőt kaptok, továbbá az óráitok után minden nap itt maradtok kitakarítani a lány mosdót, ha már úgy szerettek ott tartózkodni. Egy héten keresztül - mondta.
- Nem is csináltam semmit! - hőbörgött Nikole.
- Két hét - súlyosbította az "ítéletet".
- Kösz szépen - forgattam a szemem.
- Csak magadnak köszönheted, te részeges...
- Nikole! - szídta le az igazgatónő. - Rendben, elmehetnek. Azonnal nyomás órára, sehová máshová! Nincs lődörgés! Délután találkozunk - zárta le a beszélgetést, majd visszatért a papírjaihoz. Nikole feltépte az ajtót és elviharzott. Én nyugodtan, megkönnyebbülten távoztam, és elindultam a következő órára. A wc pucolás nekem sem hiányzott, de legalább nem rúgtak ki.
Ronan nem jött a negyedik órára, sőt, az ötödik után sem láttam. Egy valaki viszont tagadhatatlanul itt volt, bár ennek a legkevésbé sem örültem. Hidegen néztem farkasszemet az ablakpárkányon lazán ücsörgő Mike-kal. A szokásos "Ez az én világom, és tekintsd szerencsésnek magad, hogy benne élsz"- pillantással vizslatott, amitől a hideg is kirázott, és felment bennem a pumpa. Gondolom, feltűnt már, hogy nehezen viselem az igazságtalanságot, amit az ő tetteinek következményeképp újra és újra el kell viselnem. Egy csomószor gondoltam arra, mi lett volna, ha az elején jobban viszonyulok hozzá. Ha elmondom neki, hogy Ronan önvédelemből ölte meg Suttont, és hogy a spiné az életemre tört, de tudtam, hogy nem segítene. Az ilyen embereket, mint ő nem lehet észérvekkel meggyőzni. Csak bosszút akar. De azt keményen. Akkor és ott úgy éreztem, ez nem mehet így tovább. Kerülgetjük egymást, miközben az őrületbe kerget azzal, hogy azon rágódom, vajon legközelebb mivel teszi tönkre az életemet. Ezért vettem egy mély levegőt, legyőztem a büszkeségemet, és megacélozott tekintettel elindultam felé.
- Mizu, szivike? - kérdezte öntelten, mikor mellé értem.
- Van egy ötletem - közöltem higgadtan, mielőtt megfutamodnék.
- Valóban? És megosztod velem? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan, de láttam rajta, hogy sikerült meglepnem.
- Gondolom, arra már rájöttél, hogy nem megyek el Santa Cruz-ból - jelentettem ki határozottan, nyomatékosítás képpen sziklaszilárd tekintettel néztem a szemébe. A hangom magabiztosabb volt, mint amilyennek éreztem magam.
- Tényleg? - dünnyögte, miközben cinikus vigyorral fürkészte az arcomat. Tévedek, és ezt ő is tudja. Eddig nem tette, de ha elég rizikós dologgal zsarol meg, simán elhúzok innen. Ha például Annie életével fenyegetőzne... Nem hagynám odáig fajulni a dolgokat. Nem mintha hatalmam lenne felettük... Vajon eddig miért nem tette?
- Kössünk fegyverszünetet - hadartam, mielőtt meggondolnám magam, és sikítozva elrohannék, mint egy kislány. Bele se mertem gondolni, milyen hatással lehet Mike egy kislányra... Az elsősök mindig félve mennek el mellette a folyosón. Az egyikük, Michelle szerint Contreras "ijesztően szexi". Nem, nekem nem az esetem, de tagadhatatlanul jó pasi, ráadásul európai, amire a legtöbb itteni csitri azonnal felkapja a fejét.
- Várj: nem hallottam jól. Mit is mondtál? - játszotta az ártatlant.
- Te + én = fegyverszünet - tagoltam a mondandómat, mintha egy idiótához beszélnék.
- Én más végkifejletet adnék ennek a képletnek - duruzsolta, de figyelmen kívül hagytam és csak a szememet forgattam. - Miből gondolod, hogy belemennék? Főleg, ha ilyen rossz a modorod... - húzta a száját gúnyos félmosolyra.
- Ronan nem akarta megölni Suttont, de nem volt más választása - nyúltam a végső reményemhez: hogy érzéseket keltsek benne. Sutton nevére összerezzent, de csak a másodperc törtrészére. - Önvédelem volt.
- És ez engem miért is kéne hogy érdekeljen? - kérdezte egy fokkal ingerültebben.
- Gondoltam, mindketten jobban járnánk, ha együttműködnénk. És annak ellenére, amit ellenem tettél, én hajlandó vagyok megbocsátani neked - közöltem, mire láttam, hogy elszakad benne valami, de próbálta palástolni.
- Basszus, szivikém. Ezzel kicsit elkéstél. Mi hasznom lenne ebből, cicám? - csóválta a fejét.
- Hogy érted azt, hogy elkéstem? - vágtam a szavába, próbálva elrejteni a kíváncsiságomat és az ijedtséget. Válasz helyett lustán a hátam mögé emelte a tekintetét. Megkövülten pillantottam hátra, mire észrevettem Ronan-t a folyosó túloldalán. Egy fekete csőnadrág és egy fekete póló volt rajta, ami szokatlan a sok szörfös nadrágja után. Zsebre tett kézzel caplatott az irodalom terem felé, ahol a hatodik óránk lesz. Valami nem stimmelt. Az arcára pillantottam, és rájöttem, mi az. A tekintete ugyanolyan sötét volt, mint a pólója, és zaklatottan feltépte a 102-es terem ajtaját, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről.
- Mit...csináltál? - kérdeztem rekedtes, elhaló hangon.
- Én? Semmit, szivikém. Te csináltad. De ugye tudod, ha vígasztalás kell, sírhatsz az ágyamon... izé... a vállamon - kuncogott, mire dacosan meredtem gúnyos arcára. Összeborzolta a hajam, és lazán elsétált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése