Újra a suliban. Nem mondhatnám, hogy pihentető volt a hétvégém, ráadásul tegnap sem aludtam valami jól. Matekon az ablak mellett ülök, és azon kaptam magam, hogy a párkányra könyökölve elbóbiskolok. Ed oldalba bökött, mire megélénkültem - de csak alig egy percre. Nem érdekeltek az idióta függvények, és Smith kérdő tekintete.
- Hagyjál má' - dünnyögtem, mikor Ed másodszorra is megrázott.
- Már csak öt perc. Bírd ki valahogy - suttogta.
- Utána aludhatok? - kérdeztem tőle kábán, mire bólogatott. - Megígéred?
- Eskü, de most figyelj. Ki kell javítanod a múltkori egyes dogát - kötötte a kecskét a karóhoz - vagy ebet? Mindegy. Rég voltam ilyen álmos.
- Nyugi, Edward. Hármasra állok - forgattam a szemem. Akkora egy buzgómócsing.
- 2,5-re. Az nem ugyanaz - oktatott ki.
- Miért kell mindenbe belerondítanod? - csóváltam a fejemet. Ekkor a tekintetem Mike-ra szegeződött, aki a terem túlsó végében ült, mégis tökéletesen látható volt. Jobb karjával könyökölt, a ballal pedig az asztalon dobolt és gúnyosan mosolygott. Ronan beszélt hozzá, ő pedig időnként bólogatott - úgy tett, mint aki figyel -, de egyre csak engem bámult. Megacéloztam a tekintetemet, és egy ideig farkasszemet néztünk egymással. Addig, amíg Ed ismét oldalba nem bökött.
- Mivan már? - csattantam föl talán túl hangosan.
- Várjuk a megoldást, Kasey - hallottam az ismerős, idegesítő hangot. De túl közelről jön ahhoz, hogy Mr. Smith-é legyen. A táblát fürkésztem, de a közelében sem láttam a tanár urat.
- A tábláról nem fogja tudni leolvasni - szólalt meg ismét a matektanárom. Összerezzentem, mikor rájöttem, hogy tényleg ott áll előttem, és a padomra könyököl. Hallottam, hogy Ed súgja a választ, de ha fejre állok, se értettem volna belőle egy szót sem.
- Nem tudom - jelentettem ki egyszerűen. Láttam Smith-szen, hogy vergődik, végül szó nélkül visszasétált a táblához, és folytatta az órát. Tudtam, hogy ez csak Annie miatt van. Ha nem járna a nagynénémmel, már kapásból beírt volna egy egyest, vagy lefeleltetett volna a táblánál - ami szintén egyes lett volna.
- Mi van veled? - nézett rám Ed megrökönyödve.
- Nem aludtam valami sokat - vontam meg a vállam, majd végszóra hatalmasat ásítottam. Amikor újra Mike felé pillantottam, a vállára kapta a táskáját, és az ajtó felé indult. Igen, abban a pillanatban kicsöngettek. Ronan rám villantotta féloldalas mosolyát, amitől normál esetben ezerrel verni kezd a szívem. Most is ez történt, de más oka volt. Emésztett a bűntudat, és vártam, mikor fog Mike kitálalni. Ha eddig nem tette, mire vár? Megtalálná a módját, ebben biztos voltam... Végigcaplattam a folyosón, alig érzékelve a külvilágot, majd beálltam a kilóméteres sor végére, az ebédlőbe. Időközben Ed és Missy is hozzám csapódott. Üres, fáradt tekintettel bámultam a plafont, miközben a lábfejemmel a falat rugdostam. Ezek ketten vidáman elvihorásztak mögöttem. Hátrafordultam; Ed hátulról ölelte át Missy-t és a fülébe sugdosott.
- Mi az Istentől van ilyen jó kedvetek? - ráncoltam a homlokomat, mire egymásra néztek és kuncogni kezdtek.
- Ja, nagyon vicces - forgattam a szemem, majd elfordítottam a tekintetem. Miután megkaptuk a "fejadagunkat", letelepedtünk a szokásos asztalunkhoz. Továbbra is úgy viselkedtek, mint két belőtt, szerelmes galamb, de örültem, hogy itt vannak. Bár egy csöppet csalódott is voltam, ugyanis ha nem lettek volna miattam menzások, már rég otthon lehetnénk.
Az ebédlőből kilépve egy percre megpillantottam Ronant, amint Mike-kal beszélget a folyosó túlsó végén. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és a kapu felé vettem az irányt. A parkolóba érve bepattantam a Maseratimba, majd szó nélkül beindítottam a motort.
- Minket meg se vársz? - hallottam Ed hangját, melyből tettetett szemrehányás tükröződött. Bepattantak a hátsó ülésre. Az utóbbi időben nagyon össze lettek nőve. Kiraktuk Ed-et a házánál, miután lezajlott köztük az öt perces csókmaraton. Úgy tűnt, egy percre sem akarnak elszakadni egymástól. Missy bepattant az anyósülésre, én pedig ismét a gázra tapostam. Missy szótlanul bámult egész úton. Nem tudtam mire vélni, hisz az előbb olyan vidámnak tűnt. Ilyen hatással lennék az emberekre?
Otthon olyat tettem, ami ritkán fordul elő. Hazaérve letelepedtem az íróasztalomhoz, előpakoltam a tankönyveimet és elkezdtem tanulni. Missy vetett rám egy megrökönyödött pillantást, majd levágta magát az ágyamra, és elkezdett leckét írni. Úgy negyed óra múlva megtörte a feszült csendet.
- Ki vele, miért kerülöd Ronan-t? - kérdezte. Egy pillanatra felnéztem a töri könyvből.
- Miből gondolod, hogy kerülöm? - ráncoltam a homlokom, de nem hazudtam valami jól. A tekintete legalábbis azt súgta, nem hisz nekem.
- Ma egész nap nem beszéltetek - állapította meg.
- Azért, mert csak az utolsó órára jött be - adtam magyarázatot.
- Te is tudod, hogy értem. Ott állt a folyosón, és te nem mentél oda hozzá.
- Mert ott volt Mike - álltam elő egy kifogással, de mindketten tudtuk, hogy nem erről van szó. Túl jól ismert.
- Rendben, nem kell elmondanod. De ugye tudod, hogy ha valami baj van köztetek, rám számíthatsz? - kérdezte, mire kelletlenül bólogattam. Annyira édes volt, hogy aggódott értem. Nem akartam megosztani vele a hétvégét, mert ha hangosan kimondom, véglegessé válik. Többé nem tudom meg nem történtté tenni. Bár így is fájdalmasan valóságos... A gyomromban uralkodó györcs legalábbis ezt súgta.
- Amúgy, te érted a 7-es feladatot? - kérdezte, majd elém tolta a matek könyvét. Elnevettem magam.
- Viccelsz?
- Fenébe. Ed biztos tudná - vakargatta a tarkóját.
- Egyébként mi volt ma veletek? - érdeklődtem.
- Hogy érted? - pirult el.
- Úgy viselkedtetek, mint egy szerelmes gerlepár, akiket összeragasztott Mrs. Dekker - ráncoltam a homlokom, mire elnevette magát. Mrs. Dekker a technika tanárunk volt. Kicsit zizi a nő. Én barom, minek vettem fel ezt a felesleges tantárgyat? Gondolom azért, mert mégiscsak közelebb áll hozzám, mint az illemtan...
- Hát... lefeküdtünk - bökte ki. Meglepődtem az őszinteségén. Hű, erre nem számítottam. Végül is, elég régóta ismerik egymást. - Látod, őszinte vagyok. A legjobb barátnőm vagy, és mindent megosztok veled - dünnyögte, majd beletemetkezett a biosz tankönyvébe. Tudtam, hogy neheztel rám, amiért nem mondtam el neki, mi az ábra Ronan-nel, és meg is tudtam érteni. Már nem csak borzalmas unokahúg vagyok, de szörnyű barátnő is - minden tekintetben.
Tanulás után Missy elkezdte bőröndökbe pakolni a cuccát, ugyanis Melissa tegnap megvette a belvárosi lakásukat. Ma kezdenek el becuccolni. Segítettem bepakolni neki két bőröndöt a szürke BMW-be, majd megköszönte és elhajtott, én pedig egyedül maradtam. Eléggé megéheztem a nagy stréberkedésben, ezért lecaplattam a konyhába vadászni valami kaját. Kitártam a konyhapulthoz tartozó szekrényt, müzlistál után kutatva. A szemem azonban megakadt egy üveg vodkán, ami pár whiskey és vörösbor között árválkodott. Nem gondolkodtam, csak leemeltem a polcról és jól meghúztam. A keserű ital égette a torkomat, de nem érdekelt. Becsuktam magam után a szekrényt, és az üveggel a kezemben feltrappoltam a szobámba, és kiültem a tetőre. A nap nem sütött olyan erősen, mint szokott, de így is elég meleg volt. Sírni tudtam volna, de egy könnyet sem tudtam kipréselni magamból. Újra meghúztam az üveget, és éreztem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni. A fájdalmat még mindig éreztem, de már kezdett tompulni. Ez volt a célom. Torkig voltam azzal, hogy nekem mindent szemrebbenés nélkül el kell viselnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése