Estefelé filmet néztünk Missy-vel, de a barátnőm bealudt rajta. Tényleg nem volt egy Oscar-t érő alkotás, szóval úgy döntöttem, lefekszem. Missy-t nem volt szívem felkelteni, ezért terítettem rá egy plédet, kikapcsoltam a tévét, és felcaplattam a szobámba. Becsuktam magam után az ajtót, megdörzseltem a szemem majd megfordultam. Sosem hittem volna, hogy képes vagyok ilyesmire, de fülsiketítően hangosat sikítottam. Ronan állt velem szemben. Láthatólag nem ilyen reakcióra számított, mert sűrű bocsánatkérésbe kezdett.
- Jézusom! Van ajtónk! Tudod, mire találták ki az ajtót? Arra, hogy a vendégek bekopogjanak rajta, és a lakók majd eldöntsék, hogy beengedik-e. Nem csak úgy berepülnek az ablakon, és...
- Cs-sss - mondta, jelezve, hogy maradjak csönben.
- Engem te ne csittelj le! - csattantam fel.
- Miért vagy dühös rám? - kérdezte teljesen nyugodtan. Erre csak még jobban bepöccentem. Szóval ő észre sem veszi magát?
- Én?! Dühös?? Ááá, dehogy - szűrtem a fogaim között.
- Beszéljük meg! - intett, majd letelepedett az ágyamra.
- Beszélj - böktem oda neki, majd leültem az íróasztalomhoz tartozó székre.
- Mit akarsz hallani? - kérdezte. Tényleg... Mit akarok?
- Miért nem hiszel nekem? - kérdeztem azt, ami a legjobban bántott.
- Én hiszek neked... - vonta meg a vállát.
- Tényleg?!
- Az esetek többségében... De, nem értem Mike miért tenne ilyet. Mi haszna lenne abból, hogy ilyeneket terjesszen? Te is tudod, hogy Nikole nem a legmegbízhatóbb forrás - sorolta az érveit. Az ő szemszögéből tényleg elég nevetségesnek tűnt a helyzet. Mire alapoznám ezt az egészet, ha nem mondhatom el az igazságot? A rohadék... Jól feladta a leckét.
- Nem tudom... Olyan érzésem van, mintha szét akarna választani minket - vontam meg a vállam.
- Ezt miből gondolod?
- Nem hiszel nekem, igaz? - néztem rá reményvesztetten. Zöld szemeiből kételkedés sugárzott.
- Csak... érveket akarok. Tényeket. Mike a legrégebbi barátom, nem tudom csak úgy elhinni, hogy ...
- Miért? Nem nézed ki belőle? - dünnyögtem.
- Talán, más helyzetben. De mi haszna lenne ebből? - ráncolta a homlokát.
- Nem tudom, oké? - csattantam föl.
- Jól van. Figyi, mi lenne ha hanyagolnánk ezt az egész Mike témát? Csak mi ketten, oké? - próbált megnyugtatni. Sok minden eszembe jutott válaszként, de mindegyikből az jött volna le neki, hogy féltékeny vagyok erre a hólyagra.
- Jó - nyögtem ki végül.
- A szőke ciklon jól van? Eléggé ramatyul nézett ki a temetésen... - utalt Ed-re.
- Meghalt a nagyanyja... - védtem.
- Jó jó - bocsánatkérő mosolyra húzta a száját. - Holnap lesz irodalom? - kérdezte.
- Igen - bólogattam. Holnap csütörtök. Milyen gyorsan megy az idő. Most jut eszembe, hogy el se kértük a leckét. Majd holnap lemásolom valakiről... Felesleges lett volna Ronan-t megkérdezni, ugyanis ő sosem törődik a házival.
- Akkor holnap találkozunk - mosolygott, majd kitárta a tetőablakot. Egy ideig nem mozdult, csak néztünk egymásra. Kezdtem lehiggadni, így végre rendesen megfigyelhettem. Egy türkizkék póló és a fekete szörfös nadrágja volt rajta. A haja megnőtt, mióta utoljára láttam, de csak magasabb lett, mintha felzselézte volna. Kék/zöld szemeiben már bújkált egy kis sötétség, de ettől csak még édesebben nézett ki. Nem gondolkoztam, csak szájon csókoltam. Szorosan magához húzott, és a falhoz nyomott.
- Hiányoztál - lehelte, majd ismét megcsókolt. Ekkor hirtelen eltolt magától. Megbotránkozva, értetlenül meredt rám. A nyakamra, majd a medálomra vetült a pillantása. Még mindig hevesen vette a levegőt.
- Mi van az izével? - bökött az obszidián kő másolatára. A rohadt életbe...
- Nem t'om - csak ennyit sikerült kinyögnöm. Hogy lehettem ilyen idióta?
- Létezik olyan, hogy ez lemerüljön? - vakargatta a tarkóját.
- Pedig most nem kellene - dünnyögtem. Utáltam, hogy hazudok neki, de a saját érdekében tettem. Ha a drágalátos Mike haverja bántani meri, azt nem bocsátanám meg magamnak.
- Na, mindegy. Vagy nem mindegy, de... Á - Összeráncolta a homlokát.
- Holnap beszélünk. Szia - köszöntem el tőle talán túl gyorsan.
- Szia. Jó éjt, Kase - köszönt el zavartan, majd kimászott az ablakon. Becsuktam utána, és halálra vált arccal meredtem a semmibe. Akkora egy barom vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése