3. évad 7. fejezet

szerk.: Nem tudom, olvassa-e ezt valaki, de ha igen, kíváncsi lennék a véleményetekre :D dobhatnátok egy Sziá!-t, vagy valamit a kommentekhez! Köszi ;)

Reggel fura érzésre ébredtem. Aligha nem boldog voltam. Nem tudom, az időjárás miatt van-e, ami ma Portland-hez képest irreálisan derűs és napos, vagy mert úgy éreztem, sikerült továbblépnem. Talán mindkettő. Egyet tudtam: a dolgok kezdenek visszatérni a régi kerékvágásba. Elvégre itt az őszi szünet, a barátaimmal lehetek, teszek egy csodás utazást Írországba. Mi okom lenne a rosszkedvre? Ha már az írországi útnál tartunk. Egy dolgot elfelejtettem: megemlíteni Norah néninek. Elhatároztam, hogy ma felhozom neki a témát, és csak reménykedni tudtam, hogy rábólint. Végtére is, ahogy ő is mondta: nem vagyok már kislány. Mellesleg három kifejlett alfahímmel megyek, akik tudják, hogyan kell használni egy baseball ütőt, szóval semmi bajom nem eshet. Bekapcsoltam a régi, két óriás hangszóróval felszerelt hifimet, és elindítottam egy pörgős számot, majd nekiálltam emberi kinézetet varázsolni magamnak. Miután arcot mostam és meglepetten konstatáltam, hogy a szemem cseppet sem karikás - aligha nem csoda történt az éjjel -, magamra kaptam a fekete csőnadrágomat és egy fehér pólót, ehhez egy szürke farmerkabátot húztam. A hajamat kontyba kötöttem, felvittem egy kis szempillaspirált és szájfényt és már kész is voltam. Kész az első felhőtlen napomra, Portlandben. Lecaplattam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt. Norah néni természetesen már az asztalnál ült - a hétalvóságomat nem tőle örököltem -, és a kávéját szürcsölgette, közben a mai újságot olvasgatta. 

- Szép jó reggelt! - üdvözöltem egy rögtönzött mosollyal az arcomon, majd nekiláttam kipakolni a hűtőt.

- De jó kedved van ma reggel - jegyezte meg bágyadtan. Megvontam a vállam, majd nekiláttam melegszendvicset sütni. 

 Miután feltankoltam egy kis szénhidráttal, áthívtam Chris-t és Seamus-t. Seam még az igazak álmát aludta, mikor megcsörgettem, ezért csak egy összefüggéstelen gagyogásra tellett tőle, miszerint húsz perc múlva itt lesz. Chris viszont már úton volt. Lou-t is hívtam, de épp kutyát sétáltatott és azt mondta, később Ryan-nel találkozik. Bekapcsoltam a tévét, de alig ért véget az első SpongyaBob rész, máris kopogtak. Olyan lendülettel ugrottam a kilincshez, hogy majdnem elvágódtam a kanapé sarkában. 

- Csak nem a Mikulást várod? - csodálkozott Norah néni. A küszöbön megpillantottam Chris-t teljes életnagyságban: borzos, álomkóros fejjel. Mikor a harmadnapos borostáját kezdte vakargatni és rekedtes hangon kipréselt egy Sziá!-t én magam is elgondolkoztam a nagymamám kijelentésén. 

- Beléd meg mi ütött? - vontam fel a szemöldököm. 

- Nem sokat aludtam az éjjel - dünnyögte, kijelentését egy ásítással igazolva. 

- Sitten voltál?

- Louis nálam aludt. Te nem tudod, milyen idegölő a horkolása...

- Éppenséggel tudom - vetettem rá egy szemrehányó pillantást. - Hahó, Eugene! Nyáron mindig elfoglaltad a külön szobát, ezért nekem kellett vele aludnom. 

- Tényleg. Mindegy, azóta rosszabbodott! 

- Amúgy, nincs kedved bejönni? - vigyorogtam, mert leesett, hogy egy ideje a küszöb két oldaláról beszélgetünk. 

- Nem rossz ötlet - bólogatott, majd edzőcipőstül betrappolt az előszobába. Megköszörültem a torkom és nyomatékosan a cipőjére, majd Norah nénire böktem. 

- Ó - vakargatta a tarkóját szórakozottan, majd lerúgta magáról a sáros cipőt.

- Jó napot! - szalutált udvariasan a nagymamámnak, aki még mindig a kávéját szürcsölgette.

- Ó, szia Christopher - nézett fel a Daily News-ból. Beljebb invitáltam Chris-t, én pedig nekidőltem a konyhapultnak. 

- Mama. Szeretnék kérdezni valamit - kezdtem bele a mondókámba. Norah néni gyanakodva váltogatta a pillantását köztem és Chris között, mintha arra számítana, bejelentjük, hogy összeházasodunk. - Szóval... az egyik barátom, Seamus meghívott minket a nagybátyja nyaralójába. Pár napról lenne szó...

- Kikkel mennél? És hol van ez a ház? - kérdezte mellékesen.

- Hát... Írországban - mondtam, mire elkerekedtek a szemei. - Mama, négyen megyünk. Chris, Louis, Seamus és én. És Seam nagybátyja megvárja, amíg megérkezünk. Semmi bajunk nem eshet! - érveltem.

- Viszem a baseball ütőt is, ha kell - tette hozzá Chris vigyorogva, majd kinyitotta a bejárati ajtót és nekidőlt az ajtófélfának. Csak nem levegőzni akar? Mire készül? A nagymamám felsóhajtott.
- Te leszel ott az egyetlen lány? 
- Igen, miért? - ráncoltam a szemöldökömet. Az ő szemükben én nem is vagyok teljes értékű lány. Szerintem azt se tudják, hogy vannak melleim.
- Négy fiúval... egy házban... Ez nem való, Kasey - csóválta a fejét rosszallóan.
- Kinek? - értetlenkedtem szándékosan.
- Egy fiatal lánynak - felelt, teljes meggyőződéssel arról, hogy igaza van. Nem hittem volna, hogy még a múlt században él.
- De mama. Ők a barátaim! Egész kicsi korom óta ismerem őket. Vigyáznak rám! - fakadtam ki. 
- Persze. Aztán lerészegednek - kontrázott Norah néni. - A részeg férfiaknak kiszámíthatatlan a viselkedésük. - A szemem sarkából láttam, hogy Chris erősen igyekszik visszatartani a röhögést.
- Igazából... ők nem is férfiak - állapítottam meg, mintha egy világmegváltó titokról rántanám le a leplet.
- Kikérem magamnak! - tört ki Chris-ből. - Egyébként, asszonyom, félre tetszik érteni. Ez egy tanulmányi kirándulás lesz. Meglátogatjuk a Dublini Egyetemet, és egy csomó kulturális program is szerepel az ütemtervben. 
- Is? Még éppen megfér a kocsmák és a lebujok mellett, igazam van? - vonta fel a szemöldökét Norah néni. Kíváncsian néztem, mi fog ebből kisülni. 
- Mama, kérlek - győzködtem. 
- Megígérem, hogy vigyázni fogok az unokájára, Mrs McLane. Olyan ő nekem, mintha a kishúgom lenne - mondta Chris. Az utolsó előtti szónál megrándult a szája széle. Lesütöttem a szememet. 

- Rendben, elhiszem, hogy tudtok vigyázni magatokra. De ha bármi baja esik az unokámnak, azt nem köszönöd meg - tette hozzá Norah néni, nyomatékosításképp levéve a szemüvegét. Így tényleg igazán fenyegetőnek hatott. Időközben én Chris-t fürkésztem. Előhúzott a zsebéből egy keskeny, téglalap alakú valamit, és felbontotta. Ahogy jobban megnézem, rádöbbentem, hogy egy doboz cigi van nála. A bal zsebéből előrántott egy öngyújtót is. Igyekeztem elterelni Norah néni figyelmét.

- A szállás Killaloe-ban van. A Shannon folyó mellett terül el, és asszem Clare megyéhez tartozik - emlékeztem vissza arra, amit Seamus mondott. Időközben Chris rágyújtott, és szippantott egyet abból az undorító füstből. Próbáltam folytatni a mondanivalómat, de már az első szónál megakadtam, mert Chris hangos fuldoklásba kezdett. Norah néni megrökönyödve fürkészte, én pedig teljesen lefagytam - nem tudtam eldönteni, hogy aggódjak-e vagy nevessek. Chris előregörnyedt és az ajtófélfának támaszkodott - mindeközben megállás nélkül krákogott. Norah néni felpattant a székről, és elment tölteni egy pohár vizet. Chris kezébe nyomta, és karba tett kézzel várta, hogy megigya. Mikor a barátom egy pillanatra abbahagyta a köhögést, felhörpintette a vizet. Még mindig köhögött, de már kezdett rendbe jönni. A nagyanyám hátba veregette.

- Tudtok vigyázni magatokra, mi? - kérdezte gúnyosan, mire Chris fancsali képet vágott. Őszintén felnevettem.