4. évad 3. fejezet

A levél elérte a kívánt hatást. Már ha az volt a cél, hogy minden napunk feszültséggel teli várakozással teljen, és a gyomrunk összeránduljon, minden egyes adandó alkalommal, amikor kiürítjük a postaládát. 

 Egy hét telt el a naplórészlet váratlan érkezése óta, s azóta minden egyes nap újraolvastam, miután felkeltem. A nap további része pedig a fejtegetésével telt. 

 Pénteken, suli után beparkoltam a garázsba a meglepetésemmel. Hát ez lenne Ronan rejtélyes meglepetése - egy kanárisárga Porsche Carrera S, amelynek elfogadása ellen először görcsösen ellenkeztem. Ekkora ajándékot még a milliárdos démonfiújától sem várhat az ember. Mellesleg elég nehéz volt megmagyarázni a dolgot a nagynénémnek... Bár Annie tudott Ronan anyagi helyzetéről, akkor is furcsának találta az ajándékot, nem beszélve Ed reakciójáról, aki a szemét forgatta, és nem volt hajlandó beleülni, amikor reggel el akartam vinni. Missy ellenben örömmel jött velem egy kört, és arra a félórára, amíg a strandövezet menti főúton száguldoztunk  és a parti szellő belekapott a hajunkba, minden gondunkat elfelejtettük. Egy időre. 

 Annie furamód otthon volt. Épp az iratait rendezgette a konyhaasztalon, és a dobozos ebédjét melegítette a mikróban. Gyorsan üdvözöltem, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Hogy hogy ilyen korán? - kérdeztem, miután kivette a kaját a mikrohullámúból, és megterített magának.

- Híreim vannak - mosolyodott el, majd bekapott egy szelet főtt húst.

- Naa - billentettem oldalra a fejem kíváncsian, majd helyet foglaltam mellette. Titokban reménykedtem, hogy nem a Smith-szel való eljegyzését készül bejelenteni. Említettem már, milyen önző vagyok? Bár, ha belegondolok, hogy az utóbbi események ebből a szempontból is mennyire megváltoztattak... megtanultam előtérbe helyezni a családomat, és a szeretteimet a saját érdekeimnél. De ha belegondolok, ez is egyfajta önzés volt, hogy magam mellett tudhassam őket - vagy inkább az élők között.

- Előléptettek - sikított, majd felugrott a székről és a nyakamba ugrott. Hirtelen érzelemkitörése visszarángatott a jelenbe, majd viszonoztam a szorítását.

- Nahát, Annie, ez... király - vigyorodtam el a lelkesedésén.

- Ugye?! 

- És milyen posztra?
Annie először valami szakkifejezést használt, amit nem értettem. Ő még mindig töretlenül ujjongott, bugyuta pillantásomat látva viszont hozzátette: - Én leszek a góré...

- Á! Annie, ez óriási! Gratulálok! - öleltem meg újra. - És, hogyan fogjuk ezt megünnepelni? 

- Mondd csak, van programod hétvégére? - kérdezte sejtelmesen. 

- Nem terveztünk semmit - vontam meg a vállam. 

- Arra gondoltam... tudom, hogy nem lennél oda az ötletért, és valószínűleg...

- Annie, bökd ki - forgattam a szemem. 

- Szóval... Matt meghívott minket magukhoz. - Hát, tényleg nem vagyok oda az ötletért. - És arra gondoltam, mivel a legutóbbi találkozásunkkor nem igazán tudtál elköszönni... - Az volt a legkisebb problémám. - És úgy tűnt, a fiával remekül kijöttök - Igen, már elég jól ismerjük egymást... -, gondoltam...

- Jut eszembe, Missy-nek ezen a hétvégén van a szülinapja. 

- Kasey! Kérlek, nem szívesen hagynálak otthon egyedül. 

- Annie, majdnemfelnőtt ember vagyok, nem lenne semmi bajom - feleltem higgadtan. 

- Azt hittem, már bírod őket - hervadt le a mosolya, a lelkesedésével együtt. És a francba is, a lelkiismeret furdalásom az egeket verte. 

- Hát, Jamie jófej... - vontam meg a vállam, mire halvány vigyor jelent meg a szája szegletében. - Rendben, legyen! - adtam be a derekam.

- Jó buli lesz, meglátod - virult ki az arca. 

- Abban biztos vagyok - mormoltam, miközben a nagynéném elgaloppozott a dolgozószobáig... A fejemet csóváltam, majd felcaplattam az emeletre, és bezárkóztam a szobámba. Benyomtam a hifit, és elindítottam a kedvenc CD-met, amelyet már rongyosra hallgattam. Ha tehettem volna, vénásan adagoltam volna magamba a Rammstein-t. 

 Kiürítettem az agyamat, és a mélyen dübörgő, ismerős dallamokra koncentráltam. Csak a német nyelv tudja ennyire hitelesen átadni azt az ősi erőt, amely szinte sugárzik a számaikból, főként a gitárszólókból. Erősnek érzem tőle magam, mindenre képesnek. Mintha a Földből áramlana felém az energia. Már azelőtt is ezt éreztem, hogy tudtam volna az energia fontosságáról, egyes személyek életében... Közelebb éreztem magamhoz a Föld, és az élet igaz valóját. Leírhatatlan ez az érzés. Még a tompa, előtörni készülő fejfájásom is csökkent egy kissé. De még Lindemann sem volt képes arra, hogy teljesen elterelje a figyelmemet zavaró gondolataimról...

 Hogy vártam-e a következő levelet? Ugyanis biztos voltam benne, hogy lesz következő. Bár már egy hete nem érkezett új, de lehetetlen, hogy mindössze ennyi lett volna a feladó célja. Talán csak jól ránk akart ijeszteni? Lehet, hogy tévedés az egész. Három név a közvetlen családomból. Nem lehet véletlen. Ráadásul Marie naplója eltűnt. A gondolat, hogy valaki beoson Ed-ék házába, és lenyúlja a könyvet az ágya alól... Az egész ügytől kirázott a hideg. Fogalmam sem volt, mi ez az egész. Akárhányszor megpróbáltam végiggondolni, rájöttem, hogy nincs mit. Már az eszmefuttatásom előtt egy hatalmas falba ütköztem. A napló eltűnt, és az egyik fecnijét valaki postán küldte el nekünk. Ki tehette? Vajon lesz folytatás? Hát ez volt a francos probléma: túl sok volt a kérdés...

 Halványan érzékeltem, hogy Britney Spears erőlködve próbálja leénekelni Lindemann-t a színről, de nem nagyon sikerült neki, nekem meg két percbe telt rájönnöm, hogy kisebb megszakításokkal ugyan, de csörög a telefonom. A Criminal körülbelül ötödjére csendült föl, mire feltápászkodtam, lejjebb tekertem a hangerőt és fogadtam a hívást.

- Mizu, Edward? - szóltam bele, próbálva laza hangnemet megütni. 

- Hé, légyszi gyere át. Missy-éknél vagyunk. - A hangja feszült volt, sőt, árnyalatnyi ijedtséget is véltem felfedezni benne. És mivel nem tette szóvá, hogy az imádott keresztnevén szólítottam, biztosan nagy a baj. 

- Öö, tizenöt perc és ott vagyok - válaszoltam gyanakodva.

- Oké, de siess.

- Legyen tíz - mondtam, miután felvillant lelki szemeim előtt az új csodajárgányom sziluettje a naplementében. 

 Szóltam Annie-nek, hogy lelépek, leakasztottam a bőrdzsekimet a fogasról, kitapintottam a zsebében a kocsikulcsot, majd elhagytam a házat. 

 Egész odaúton azon töprengtem, vajon mi a franc történt, amiért elrángatnak otthonról péntek délután. Ezt a napot általában a tévé vagy a számítógép előtt gubbasztva töltöm, és az imádott sorozataimat bámulom. Régen Chris-ékkel ezen a napon kirúgtunk a hámból; bulizni mentünk, vagy csak a pályán vandálkodtunk, pár karton sör és üveg vodka társaságában. Ed és Missy nem az a bulis népség, főleg, hogy mostanában inkább egymás társaságát élvezik - szó szerinti és átvitt értelmemben is, ha értitek, mire gondolok. Továbbá rákaptak a varázslatok tanulmányozására. Ed azt mondja, ha lenne körünk, ezekre a dolgokra mind képesek lennénk. Csakhogy ahhoz hatan kellenek, és még ha meg is lennénk annyian, akkor sem akaródzana függenem a többiektől. Igen, most elterelem a figyelmem, nehogy azon kezdjek agyalni, vajon milyen szörnyűség történt a barátaimmal. Remélem, Missy nem terhes. Jobban kéne próbálkoznom...

 Mikor odaértem a belvárosi lakásukhoz, úgy nyomtam le a csengőt, mint valami őrült pszichopata. Ráadásul ötször, csak hogy kvittek legyünk. Az egyik lakos, egy terhes nő elég érdekesen nézett rám, miután kilépett az ajtón. Úristen, mi van, ha Missy tényleg teherbe esett Ed-től? Volt egy lány a régi osztályomban, akivel tavaly történt meg ugyanez. Rengeteget cikizték miatta, és egy idő után már suliba se járhatott. Az egész élete megváltozott - méghozzá rossz irányba. De Ed-nek, aki a lelkiismeret és a felelősség mintaképe, csak van annyi esze, hogy... Még azt se tudom, mi történt, és már elkezdek kombinálni. 

 Végre ajtót nyitottak, én pedig villámsebességgel felcaplattam a harmadikra. A bejárati ajtó már nyitva volt, én pedig sietve betrappoltam az előszobába, és lehajítottam a bőrdzsekim a tükrös szekrény tetejére. Ed és Missy a nappaliban ültek, a kanapén, szokatlanul távol egymástól, miközben ment a tv, de senki sem figyelt a képernyőre. Az arckifejezésük nem volt valami biztató. 

- Kase...

- Ugye nem vagy terhes? - szegeztem a tekintetem szőke barátnőmre.

- Mi? Nem... - vonta fel a szemöldökét, s egy pillanatra mintha kizökkent volna a traumából, de mindez nem tartott sokáig. Megkönnyebbültem, de csak addig, amíg meg nem pillantottam a fehér borítékot a kezében. Vörös pecséttel rögzítették a nyílását, amelyet már Ed vagy Missy korábban felbontott. 

- Ez ugye nem...? 

 Ed kikapta Missy kezéből a levelet, és felém nyújtotta.

- Olvasd el - sürgetett rekedtes és fáradt hangon, miután egy tapodtat sem mozdultam a nappali közepéről. Zavarodottan elindultam felé, és esküszöm, az a pár lépés örökkévalóságnak tűnt. A várva várt második levél... Kikaptam a kezéből, és olvasni kezdtem. 

1997. november 2. 

  Elárultak minket! O'Conell-ék mindvégig együttműködtek a démonokkal. Samhain éjjelén mindannyian azon a hajón voltak. A démonok felégették az egészet. Halottak. Ericksonnék és McKeltarék az életüket vesztették a támadás során. Melinda gyereket várt! Az ég szerelmére, milyen istentelen szörnyeteg képes családokat kiirtani?! 

 A fiam... Garrett halott. Nem tudom, mit kéne tennem. Ezt eddig sosem mondtam ki. Senkinek nem akarok róla beszélni. Mindenkinek nehéz most, és inkább próbálom segíteni őket, és elterelni a figyelmemet a saját nyomoromról, de úgy érzem, belülről felemészt. Irinának nyoma veszett... A kisfiút itt hagyta. Azok után, hogy majdnem törtetette Adam-et és Lilient. Lilien jóindulatán múlott az egész. Nem értem, az a lány hogy volt képes megbocsátani Adam és Irina félrelépését ... Mindketten megbánták, de ami megtörtént, már nem hozhatták helyre. Irina terhes lett Adamtől, ugyanakkor Lilien is gyereket várt tőle ugyanabban az időben. Mindkét gyerek megszületett, csakhogy nem is tudhatnak a köztük lévő rokoni kapcsolatról, ezt Irina kikötötte. Nem tudom, mi haszna van ebből. Talán, mint most oly sokan, ő is felejteni akar. A kis Missy-nek, Lilien gyermekének biztos családi háttere van, Adam és ő békében felnevelhetik, a kisfiú viszont család nélkül maradt. A fiam gondját viselte volna, ebben biztos voltam. Annyira szerette Irinát, hogy biztosan úgy érezné, tartozik neki. Még ha hibát követett is el. Ezért döntöttem úgy, hogy felnevelem, mivel Adam nem akarta befogadni, az Irinának tett ígérete révén. Nem értettem, mit számítanak az egyezmények, ráadásul ezek után. Amit O'Conell-ék tettek, megbocsáthatatlan. A pokolba kívánom őket. Egytől egyik gyáva férgek, és mi hittünk nekik! Rögtön a baleset után elmenekültek. Láttam a férfi arcát. Derek a szemembe nézett, mielőtt végleg eltűntek volna az éjszakában. A tekintetében nem volt bűntudat. Üres volt. Meg akartam ölni, de késő volt. Túl késő, hogy bármit is tegyek...

 Patrick és Emily holnap elutaznak. Az árulás után itt többé nem biztonságos. Messzire költöznek, hogy nyugodtan felnevelhessék a kis Kasey-t. Nem tudom, látom-e őket még valaha... Adam és Lilien Denverbe viszik a két kislányt. Bár Melissa és Missy nem teljesen vér szerinti testvérek, de Melissa nagyon ragaszkodik a húgához. 

 Norah úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Azt mondja, kilép ebből az egészből. Megértem. Én is ezt tenném a helyében. Csak el akarok felejteni mindent... 

 Észre sem vettem, és lerogytam a kanapéra. A levél kiesett a kezemből. Nem foglalkoztam azzal, hogy felvegyem. Nem. Nem. Nem. Látni sem akartam. 

- Kasey... - Ed kérlelő hangjára megráztam a fejem. Nem. Ez túl sok. Nem értem. Nem bírom. A szüleim elvittek magukkal, hogy megvédjenek. Nem menekültek elég messzire. Egy könnycsepp csorgott végig az arcomon, a nyakamon, és eltűnt a pólóm kivágásában. Bár végigolvastam a szöveget, szinte semmi nem ragadt meg belőle. Valami szörnyűség folyik itt, amiről nem is kellene tudnunk. Vagyis valaki azt akarja hogy tudjunk róla.

 Remegő kezekkel felvettem a levelet, és újraolvastam. Minden egyes betűje kiégette a retinámat. Egyre több részlet kezdett kirajzolódni a zavaros katyvaszból. Irina elmenekült, ez világos. Itthagyta Ed-et. Szintén. De mi a fészkes fene ez?

 "Irinának nyoma veszett... A kisfiút itt hagyta. Azok után, hogy majdnem szétszakította Adam-et és Lilient. Lilien jóindulatán múlott az egész. Nem értem, az a lány hogy volt képes megbocsátani Adam és Irina félrelépését ... Mindketten megbánták, de ami megtörtént, már nem hozhatták helyre. Irina terhes lett Adamtől, ugyanakkor Lilien is gyereket várt tőle ugyanabban az időben. Mindkét gyerek megszületett, csakhogy nem is tudhatnak a köztük lévő rokoni kapcsolatról, ezt Irina kikötötte."

 Adam Missy apja volt, Lilien pedig az édesanyja. Adam megcsalta Lilient Irinával, akinek gyereke született attól az embertől, akitől Missy is született. De ki ez a gyerek? Mert az nem lehet, hogy...

 Először Ed-re néztem, aztán a tekintetem átsiklott Missy-re. Két szőke, egyidős tinédzser. 

- Nem. - Ennyit bírtam kinyögni, mielőtt Missy elsírta volna magát. A pokolba.

- Lehet, hogy félreértés az egész - kapta ki a kezemből a papírt Ed. Ezúttal a feladó nem pazarolta tépkedéssel az idejét. Az egész történetet elénk tárta, piszkosul és leplezetlenül ránk zúdított mindent. Nem volt helye kételyeknek. Minden, ami oda le volt írva, igaz. A teljes kép. Még ha ezt nem is akarjuk elfogadni. 

- A kurva életbe, még azt se tudjuk, ki küldte!

- Viszont azt tudjuk, hogy ki írta - suttogtam. Missy szótlanul ült egy helyben, és a kezeit a lába köré kulcsolta. Megállíthatatlanul sírt. 

- Missy... - Ed ijedten, és könyörögve nézett a barátnőjére. Nem lehetnek féltestvérek. Ők nem! 

- Most... csak... csak menj el... - suttogta.

- Tessék? - Ed zavarodottan állt a kanapé előtt, és csak percek kérdése volt, hogy felrúgja a dohányzóasztalt vagy ő is elsírja magát. 

- Menjetek el, egyedül akarok lenni - hadarta Missy egy szuszra, majd felállt és berohant a szobájába. Láttam Ed-en, hogy komolyan elgondolkozik azon, hogy utánamegy, majd összerándult, és elindult az ajtó felé. Feltépte, majd olyan erővel csapta be maga után, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről.