Jól vagy, Kass? - kérdezte aggódva Annie. - Nem festesz valami jól.
Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Jól, csak kicsit fáradtan - feleltem, ami nem is volt hazugság. Az ebédlőasztalnál ülve kicsit elgondolkoztam a mai napon. Az igazat megvallva, hosszabb volt, mint hittem. Vegyük végig: a nap elején szembesültem vele, milyen szinten eltávolodtak egymástól a legjobb barátaim, egész nap az O'Connell srácot vizslattam, és próbáltam elkapni valami nem evilági impulzust, aztán Missy megnyugtatott, hogy nincs mitől félnünk vele kapcsolatban, de abban nem voltam biztos, hogy ugyanez a barátnőmről is elmondható. Ezt követően Ed eloszlatta a rózsaszín felhőket, és rám zúdította a sötét valóságot.
Az igazat megvallva, egyik részem még mindig Missy-nek akart igazat adni. Tudtam, hogy Ed elmélete közelebb áll a valósághoz, mégis... az első változat annyival jobban hangzott megkeseredett agyamnak, hogy szinte bizonyítékokat kreált a hitelességére.
Lássuk, mi a helyzet Cam emberségével.
MELLETTE:
1. Missy nem érzékelte, hogy boszorkány lenne, pedig a boszi-megérzés eddig mindenkinél működött (Ed, Ronan, Mike, Sutton, én...)
2. A neve nem szerepel a családfában, tehát semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy O'Conelléknek - vagy legalábbis az egyikünknek - született volna gyereke ezzel a névvel.
ELLENE:
1. Ed látta, ahogy a szájával gyújt meg egy cigarettát (!)
2. Lehet, hogy a neve azért nem szerepel a családfában, mert csak az árulás után született meg, mire O'Connell-ék már elmenekültek Santa Cruzból
3. Marie naplója említ egy bizonyos nőt, aki terhes volt, lehet hogy az apámtól, és az is lehet, hogy ő Derek felesége, vagyis O'Connell, tehát...
Nem, ezt még csak végig sem akartam gondolni.
Lehet, lehet, lehet! Túl sok homályos folt volt, a lehetséges elméletek száma pedig végtelen. Vajon végül megszületett az a gyerek? És ha igen, mi lett a sorsa? Ő lenne Cam? Elhessegettem az ügyet, és elhatároztam, hogy majd később, ha több információ lesz a birtokomban, visszatérek rá.
- Megeszed még azt a krumplit? - kérdezte a nagynéném, mire a még félig teli tányéromra pillantottam. Egy falat sem ment le a torkomon.
- Nem, köszi. Kéred? - intettem a vacsorám felé, mire a fejét rázta.
- Rakd be a hűtőbe, majd talán holnap megeszed - vont vállat, mire elindultam letakarni a kaját egy fóliával, bevágtam a hűtőbe, majd az emelet felé indultam.
- Szerintem én felmegyek, köszi a vacsorát - biccentettem, mire beleegyezésül feltartotta a hüvelykujját.
Magamra zártam a szobám ajtaját, felsóhajtottam, majd hátravetettem magam az ágyra. A tekintetem egyből a komódomon fetrengő boszibibliára terelődött.
- Amúgy, az mi a fészkes fene?
Épp a könyvért nyúltam, majd az ijedtségtől akkorát ugrottam, hogy a földön kötöttem ki. Ronan egy szempillantás alatt mellettem termett, és segített felállni.
- Baszd meg, Ronan! - bukott ki belőlem. Szorosan maga mellett tartott, és sűrű bocsánat kérésbe kezdett, de a féloldalas mosolyból a szája sarkában úgy vettem ki, nagyon is jól szórakozik.
- Utálom, amikor...
Betapasztotta a számat. Az övével. A derekamnál fogva közelebb húzott magához, és tovább játszott az ajkaimmal.
- Tessék? - kérdezte ártatlanul, miután elhúzódott tőlem.
- Mondom... - Mit is akartam mondani? - Á, tökmindegy. - A tarkójánál fogva visszarántottam magamhoz, és újra megcsókoltam. Észre sem vettem, hogy ő irányít, én pedig egyre hátrálok, míg végül le nem döntött az ágyra, és kezdte el szívogatni a nyakam. A hajába temettem a kezem, amelyet levágatott azóta, hogy eljöttünk Portland-ből. De még mindig az arcába lógott, és tincsekben kunkorodott a tarkóján.
- Hé, ha ezt csinálod, holnap nem mehetek így suliba - toltam el magamtól a mellkasánál fogva. Komolyan a szemembe nézett.
- Nem is muszáj - mondta, majd gézengúzosan elvigyorodott.
Aha, ezt jól kitervelted!
- Most okosnak hiszed magad, mi? - vigyorogtam vissza rá.
- Miért, nem vagyok az? - kérdezett vissza sármos mosollyal. - Egy ágyhoz vagy szegezve, szóval vigyázz, mit válaszolsz.
Felnevettem. Remélem nem túl hangosan, mert még Annie azt hiszi, megőrültem.
- Nem válaszoltál a kérdésre - mormolta a fülembe, miközben ajkaival a fülcimpámmal játszadozott.
- Mert a frászt hoztad rám! - hánytam a szemére durcásan, de már koránt sem voltam mérges.
- Csak az fél, akinek valami rejtegetnivalója van - mondta halálos komolysággal, mire meghúztam a haját.
- Szóval, mit rejtegetsz? - kérdezte, miután lefogta a karomat, és a párnához szegezett.
- Mit akarsz tudni? - vontam fel a szemöldökömet játékosan.
- Például... milyen bugyi van rajtad? - Felkuncogtam, és válaszra nyitottam a számat. - Várj, ezt inkább kiderítem - vigyorgott, majd nekilátott kikapcsolni az övemet. Lefogtam a kezét.
- Annie odalent van - suttogtam.
- Mi meg idefönt - dorombolta a hasamnak.
- Ronan...
- Hm? - bámult föl rám.
- Beszélnünk kéne.
- Ez csíkos...
- Ron!
Felült az ágyon, és megsemmisülten meredt rám.
- Hogy hívtál az előbb?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Nem tudom, miért mondtam, amit mondtam, csak úgy...jött.
- Ron. Miért, talán nem tetszik, Ron?
- Rebbekkah... hívott mindig így - suttogta. Már nem engem nézett, hanem egy pontot a földön.
- Sajnálom... - mondtam aggódva. - Nem tudtam...
- Utáltam - húzta száját búbánatos félmosolyra.
- Ronan, én tényleg...
- Nem, nem, semmi gáz - biccentett. - Csak mert egyszer elborult az agyam, még nem kell úgy kezelni, mint egy lelki sérült vénasszonyt - morogta. Erre nem tudtam mit mondani. Illetve, szívesen mondtam volna például azt, hogy előttem nem kellene mindig erősnek mutatnia magát, de inkább elhessegettem a gondolatot, és a falnak dőltem.
Fél percig maradtunk így, különböző pontokat fixírozva a padlón, majd a tekintetünk szinte egyszerre terelődött a komódomon fekvő rejtélyre.
- Azt Ed-től kaptam. Még a nagyanyjáé volt. Benne van minden a történelmünkről, az...erőnkről, mindenről... Gondolom. Mert a nagy része ógael vagy ír nyelven íródott, és a nyelvtudásom itt kimerül a Hol a WC?-t, és a bazd meget követően. - Halványan elmosolyodott. - De van benne egy kép a családfánkról. A kör összes tagjának a családja benne van. Illetve, eddig azt hittük.
Összeráncolta a homlokát. Angyali látványt nyújtott ezzel a zavarodott tekintettel, amelyben már gyűltek a fekete pöttyök. Feltápászkodott, kihúzta az íróasztalom székét, és helyet foglalt rajta.
- Valamit nem mondasz el - szólalt meg, miután a könyökével a térdére támaszkodott.
- Szerintünk... Ed szerint Cam O'Connell a kör egyik családjának a leszármazottja. Talán Derek és Mia O'Connell gyereke - osztottam meg vele az elméletet, miközben lázasan lapozgattam a könyvet, a megfelelő oldal után kutatva.
- És szerinted? - A tekintetemet fürkészte.
- Logikusnak tűnik... - vontam vállat. - Te mit gondolsz róla?
- Szerintem vigyáznotok kéne Missy-re - mondta határozottan, majd az ablakomon kezdett el kifelé bámulni. A homlokomat ráncoltam. Eszembe jutottak Ed szavai. Ő is csak nőből van... Ééés ismét elhessegettem az ötletet.
- Missy nem...
- ... él párkapcsolatban? - vonta fel a szemöldökét gunyorosan.
- Akkor sem tudom elképzelni - zártam le a témát, majd lemásztam az ágyról, és mellé léptem. Magához ölelt, és puszit nyomott a homlokomra.
- Hogy ment a mai nap? - kérdeztem, a kocsmai találkozójára utalva. Bólogatott.
- Nem túl jól - felelte mégis.
- Elmondod, mi volt? - kérdeztem.
- Adódtak... problémák - jegyezte meg szűkszavúan. - De el fogom rendezni - tette hozzá, majd a hátam mögé lépett, átkarolta a derekamat, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Hogy van a fejed? - kérdezte gyengéden, de az éles témaváltásról nem tudta elterelni a figyelmemet. Nem tetszett a magyarázata, de megkíméltem magam attól, hogy elkezdek aggódni vagy ami még rosszabb, kérdezősködni. Ronan tud magára vigyázni, és ezt ő is tudja. Talán túlságosan is...
- Most épp jól - forgattam a szemem az alattomosan visszatérő, pokoli fejfájásra gondolva.
- Kass! - szűrődött be odakintről Annie hangja.
- Mennem kell - suttogta Ronan a fülembe. - Megleszel?
- Nincs sok választásom - csóváltam a fejem. Már az ablakpárkányon állt.
- Kasey, gyere egy kicsit! - Fogalmam sem volt, mit akarhat Annie.
- Szeretlek - formálta Ronan némán az ajkaival, majd vetett rám egy utolsó féloldalas mosolyt.
Hallottam Annie közeledő lépteit. Az ajtó irányába pillantottam, de mire visszafordultam, Ronan eltűnt. Csak egy nyitott ablak, és kihúzott szék jelezte, hogy itt járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése