4. évad 14. fejezet

Hazaérve nem tudom mi ütött belém, de úgy döntöttem, felhívom az otthoniakat, és meghogyvagyolom a társaságot. Hogy pontosítsak, Seamus számát tárcsáztam. Azt hittem, a Chris-szel való elválásunk nehezebb lesz, de annyi mindenen járt az eszem mostanában, hogy teljesen elvonta a figyelmemet a hiányáról. Most azonban kicsit az oldalamba mart a keserű érzés. Ugyanakkor még mindig szilárd elhatározásom volt afelől, hogy jól döntöttem, amikor azt kértem, szüneteltessük a barátságunkat, amíg a kétes érzelmei ki nem hűlnek irántam. 

- Azta' betyár mindenit! - A hallójárataimat pillanatok alatt dallamos (és hangos) ír akcentus töltötte be. - Kivel beszélek?

- Ne bomolj, Seamus. Itt Kasey. - Én sem bírtam sokáig mosolygás nélkül.

- Ki? - értetlenkedett.

- Ne add a hülyét! - csóváltam a fejem. 

- Elnézést, nem ismerem magát. Hívom az FBI-t!!! - üvöltötte bele, mire automatikusan távolabb tartottam magamtól a mobilomat.

- Ki az? Kasey?! - szólt a távolból egy ismerős hang. Louis!

- Bezony ám, paraszt, és most én beszélek vele! - zengte Seamus mély, emelkedett hangon. Szóhoz sem jutottam. 

- Szóval, mi újság a melegebb éghajlaton? - váltott csevegő hangnembe. 

- Kösz, itt minden oké. Bár, hiányoztok - tettem hozzá, de hamar rájöttem, hogy vele nem lehet komolyan beszélni. 

- És hogy ityeg a szívtipróddal? Hogy is mondjam... hogy áll közöttetek a helyzet? - Jót röhögött a saját szóviccén, én pedig a szememet forgattam.

- Megvagyunk, köszi. És mi van a te állóképességeddel? - fordítottam meg a beszélgetést a nekem kedvező irányba.

- Tökéletesen működik, köszöni! - harsogta. 

- Amúgy Seamus...

- Hö?

- Nyugodtan beszélhetsz halkabban is, hallom.

- IGENIS KAPITÁNY! - ordított még az előbbinél is fokozottabb hangerővel.

- Jesszus, ti meg mit szívtatok...?

- Hé, Seamus, add egy percre! - szólalt meg Lou ismét a háttérben. Reménykedtem, hogy O'Brien szót fogat neki, mert nagyon vágytam már egy értelmesebb beszédpartnerre, továbbá a fülem is kezdett megfájdulni.

- Louisiana vásároljon saját szolgáltató-készüléket! - fejezte ki nemtetszését Seamus. 

- Nyasgem, Seamus! - fakadt ki Louis.

- Hé, nehogy azt hidd, hogy csak te tudsz oroszul! - vágott vissza Seamus, majd dulakodás és sikítás zajait szűrtem ki a háttérből - határozottan Seamus szájából jött -, ezután Louis szólalt meg. 

- Na, mi a helyzet? - kérdezte rózsásan. Gyanús volt a csönd. 

- Mit csináltál vele? - kérdeztem.

- Ráültem - felelte halálos komolysággal, mire röhögésben törtem ki.

- Mindenesetre hatásos.

- Mi újság, szerelmem? - kérdezte szórakozottan. 

- Minden rendben, csak ti hiányoztok - mosolyodtam el. 

- Te is nekünk. Seam teljesen bekattant, mióta elmentél. De gondolom, levágtad.

- Akkor megkegyelmezek nektek, ugyanis van egy ötletem - jelentettem ki, ami még csak most fogalmazódott bennem.

- És pedig...?

- Téli szünetre hazamegyek - mondtam, majd az ajkamba harapva vártam a reakcióját, ami egy hatalmas, ordenáré üvöltés volt. Gyanítom, hogy Seamus kiszabadult.

- Király! Várunk - felelt Lou, és a hangján éreztem, hogy mosolyog.

- Várj... és Chris? Mi a helyzet, tudod...?

- Á, az öregfiú remekül van. Pár hete becsajozott, szóval asszem, itt is egyenesbe jönnek a dolgok - mondta Louis. - Most viszont le kell tennem, van egy kis problémám...

- Narvals, narvals, swimming in the ocean! - hallottam az ír kántálást a háttérből. 

- O-ké. Majd még beszélünk, sziasztok!

- Szia! 

 A fejemet csóválva szakítottam meg a hívást, és vigyorogtam, mint a tejbetök.  Gyanítottam, hogy ezalatt a beszélgetés alatt legalább húszezer agysejtet elpazaroltam, de megérte. A barátaim még mindig jobb kedvre tudnak deríteni.

 Mivel Ed akciója ellenére Missy megszökött előlem a hazafelé úton, úgy döntöttem, ha úgyis telefonközelben vagyok, felhívom.

Missy

- Halló? - szóltam bele a mobilomba, bár tudtam, hogy Kasey az. És azt is tudtam, miért hív; ezt meg is osztottam a nővéremmel. 

- Szia Missy, Kase vagyok, beszélhetnénk? - kérdezte óvatosan.

- Aha, tudom, miről akarsz beszélni. Itt vagyok a nappaliban Melissával. Mondd. 

- Szóval, megtudtál valamit Cam-ről? 

 Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Valahogy éreztem. És igen... Egyedül jött, mert kirúgták az előző sulijából, és a családja berágott rá. Amúgy... nem hiszem, hogy ő az, akit keresünk. Nekem teljesen átlagosnak tűnik, és nem éreztem, amit Ed-nél...

- Aha, a boszimágnes - jelezte Kase, hogy érti, miről beszélek. Őszintén szólva, ez azért nem teljesen volt igaz. Valamit éreztem azzal a sráccal kapcsolatban, de más volt, mint amit eddig tapasztaltam. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy a dolognak köze van a boszorkánysághoz, sokkal inkább máshoz, amit még saját magammal sem sikerült tisztáznom.

- Akkor asszem ez jó hír - nyugtázta, mire bólintottam, aztán leesett, hogy nem látja. - Figyelj...

- Hm? 

- Tudom, hogy nem rám tartozik, de... Ed eléggé ki van bukva még mindig, és én csak... örülnék, ha tisztáznátok a dolgokat egymás között. Ő még mindig szeret téged.

 Elhallgattam. Nem tudtam, mit mondhatnék, még én sem tisztáztam magammal az érzéseimet. Az igazság az, hogy igyekeztem elnyomni őket mostanában. 

 Melissa oldalba bökött, mire feleszméltem, hogy Kasey a válaszomra vár.

- Figyelj... nem tudom. Azt mondtam, hogy kérek egy kis időt...

- Tudom, de ő úgy gondolja, hogy már döntöttél - mondta óvatosan. Tudtam, hogy ez milyen nehezére esik, és hogy most milyen kínosan érzi magát, ezért is akartam minél hamarabb véget vetni a beszélgetésnek.

- Ha így lesz, ő lesz az első, aki megtudja - sóhajtottam végül.

- Remélem, nem haragszol rám.

- Dehogyis, te csak segíteni akarsz - nyugtattam meg. - Szar lehet ide-oda ugrálni közöttünk, és én is azt akarom, hogy vége legyen, de még nem érzem, hogy itt lenne az ideje. Nem vagyok még képes erre - fejtegettem. - Váltsunk témát! - kértem.

- Oké. Szerintem én leteszem, holnap beszélünk.

- Jó, szia.

- Puszi. 

Kasey 

 Láttam, hogy Ed keresett, ezért úgy döntöttem, a délutánt mobilozással fogom tölteni. Totál titkárnőnek éreztem magam. 

- Kase? - szólt bele egy rekedtes hang. Ehhez még hozzá kell szoknom. 

- Hali, Ed. Bocs, csak Missy-vel beszéltem - magyarázkodtam, de már bántam, hogy megemlítettem a barátnőmet. - Mizu?

- Elmondom, ha átjössz. Adrian mindjárt elhúz. Kérlek. Fontos. 

- Öö... oké, húsz perc és ott vagyok - mondtam, miután vetettem egy pillantást elnyűtt rövidnacimra és kinyúlt, Fuck You - feliratú pólómra. A hajam is hagyott némi kívánnivalót maga után. 

 Gyorsra fogtam a készülődést, mert baromira kíváncsi voltam, mit akar mondani. Vajon van még valami, amin meglepődök?