Másnap reggel felvetettem a költözködésemmel kapcsolatos ötletemet Norah néninek. Ahogy sejtettem, nem volt elragadtatva. Mindenféle érvet felsorakoztattam, még a kaliforniai oktatás kiválóságát is elkezdtem ecsetelni. Egy ideig csöndben hallgatott és mosolygott, majd megszólalt:
- Tényleg szereted ezt a fiút, igaz? - kérdezett elmélázva.
- Nagyon - vigyorodtam el megkönnyebbülve, hogy most talán megenyhül.
- Makacs vagy, legalább annyira, mint apád - csóválta a fejét. - Tudod mit, beszélj Annie-vel, és ha ő beleegyezik, részemről semmi akadálya. Nem fogok a boldogságod útjába állni, épp elégszer követtem már el ezt a hibát.
Meglepődtem túláradó őszinteségén, ugyanakkor majd' kiugrottam a bőrömből örömömben. Olyannyira, hogy menten a nyakába is ugrottam. Mégiscsak a nagymamám...
- Ilyen borzasztó volt a nagyanyádnál? - kérdezte. Túlzó hanglejtéséből érzékeltem, hogy csak viccel, de hirtelen bűntudatom támadt.
- Tudod, hogy nincs így. Nagyon jól éreztem magam, és nem bántam meg, hogy eljöttem egy kis időre - mosolyogtam. Tényleg így éreztem. Gondolatban összefoglaltam az elmúlt másfél hét eseményeit. Végre volt alkalmunk beszélgetni, mint nagymama és unokája, találkoztam pár régi baráttal, és most végre rendesen el is búcsúzom tőlük, nem úgy, ahogy legutóbb tettem. Az írországi kiruccanás során két nagyon értékes és jófej embert ismertem meg, akikkel tartani fogom a kapcsolatot. Biztos voltam benne, hogy Dylan még sok mindenben lesz a segítségemre, egyes dolgokban ugyanis sokkal tapasztaltabb nálam. Egyetlen dolog szomorított el csupán. Hogy a Chris-szel való kapcsolatomat nem sikerült rendeznem, sőt, még tovább rontottuk a helyzetet. Reméltem, hogy egyszer még sikerül visszacsinálnunk a dolgokat.
Felhívtam Annie-t. Amikor megtudta, mi a szándékom, belesikított a telefonba. Nem viccelek. A nagynéném átment sikítozó tinilányba, és követelte, hogy még aznap csomagoljak össze, és utazzam le hozzá.
Délután tartottunk egy búcsú-bulit a pályán; bemutattam a srácoknak Ed-et, Missy-t és Ronan-t. Sok sör és pénz fogyott aznap, Louis-nak köszönhetően. Jól szórakoztunk, és egyesek - akik kissé túlzásba vitték a piát, értsd: Seamus - az egekig magasztaltak. Végül mindannyiukat megöleltem, elköszöntünk, majd Chris-szel együtt visszaindultunk. Ronan és Ed segített lecipelni a bőröndjeimet, és berakni a szürke BMW-be, mert Ronan Porschéját nem poggyászcipelésre tervezték. Norah néni ragaszkodott hozzá, hogy ő maga vigyen haza, de végül sikerült meggyőznöm.
Elbúcsúztam Norah nénitől, majd Chris-hez fordultam. A többiek már a kocsiban ültek, így volt alkalmam bővebben is elbúcsúzni tőle. Egy ideig csak néztünk egymásra, és úgy tűnt, kissé meghatódott, mert csillogott a szeme, majd szorosan magamhoz öleltem. Mindketten szipogtunk.
- Figyelj, amit tegnap beszéltetek Ronan-nel... én hallottam - vallottam be, miközben még mindig a derekát szorítottam.
- Te hallgatóztál? - fakadt ki.
- Bocsi - mosolyodtam el, majd elváltunk, és mindketten elnevettük magunkat.
- Komolyan gondoltam, amit mondtam. Ha ő boldoggá tesz, én is boldog vagyok. De ha nem vigyáz rád, kinyírom. Meg is mondhatod neki - tette hozzá fenyegetőnek szánt hangon, de tudtam, hogy viccelődik.
- Oké - nevettem, ezután még egyszer utoljára megöleltem, majd a Porsché-hoz sétáltam, és beültem Ronan mellé, az anyósülésre.
Ez volt az első alkalom, hogy úgy jöttem el valahonnan, hogy boldog vagyok. Mindent lerendeztem, és megkönnyebbültem. Most végre én dönthettem a sorsom felől, nem voltam rákényszerülve semmire. Ronan-re pillantottam, aki szintén engem nézett.
- Minden rendbe jön - kacsintott rám. Ebben - most az egyszer, biztos voltam.
Vége a harmadik évadnak
úristen hát ez valami istencsászár lett*_* akárcsak a többi;) nem szoktam minden bejegyzéshez írni, mert szinte mindegyik ugyan olyan jó de most mégis írok ide:D siess a kövivel már nagyon várom:3
VálaszTörlésEseménydús fejezet volt, nekem személy szerint az utolsó részek és Mike halála volt a kedvencem :))) Siess a többi megírásával, mert már majdnem utolérlek az olvasásban és nem akarok várni a fejikre :DDDDDD
VálaszTörlésHű, te aztán gyors vagy! :D Köszönöm szépen, ez, és a többi komid is erőt adott, hogy folytassam, mert mostanában kicsit hanyagoltam az írást, és már úgy éreztem, hogy nem inspirál semmi, de most újult erővel csapok bele a lecsóba! :DD
Törlés