Missy
A szobájában találtam. Szokás szerint az ágyán feküdt, és a plafont bámulta. Olyankor teszi ezt, amikor töpreng, ha bántja valami, vagy ha csak egyszerűen fáradt. Összeráncolt szemöldökéből arra következtettem, hogy az előbbi. Amint nekidőltem az ajtófélfának, azonnal megrezzent és felült. Meg volt az a különleges képességünk, hogy érzékeltük a másik közelségét. Ő nem hiszi, de szerintem ennek semmi köze a boszorkánysághoz, egyszerűen csak lelki társak vagyunk. A szemembe nézett, és elmosolyodott. A feldobottság mellé, hogy lát, más is vegyült. Eléggé fáradtnak tűnt. Fesztelenül eltrappoltam az ágyáig, és leültem mellé. Össze sem tudnám számolni, hányszor tettem már ugyanezt. Lustán magához húzott, és megcsókolt. Barátokként rengeteget lógtunk itt Marie régi legendás, igés könyveit fejtegetve. Még mindig nem tudtam megszokni, hogy együtt vagyunk; hogy már több is van közöttünk barátságnál. Én az elejétől fogva éreztem köztünk ezt az összhangot, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ő is hasonlóan érez. Mikor szétváltak az ajkaink, mélázó tekintettel bámult el mellettem, telt ajkait jobbra-balra húzogatta.
- Min gondolkoztál? - kérdeztem.
- Nem érdekes - vonta meg a vállát, majd gyöngéden lehúzott magára.
- Dehogynem - suttogtam. Ha ilyen közel vagyunk egymáshoz, sosem tudok normálisan gondolkodni, de már késő volt: kíváncsivá tett. Nem nézett a szemembe, csak fintorogva meredt a szoba másik vége irányába.
- Megint rajta, igaz? - Láttam az arcán, hogy beletrafáltam. Megcsóváltam a fejem. - Nyugi, te is tudod, hogy... - kezdtem bele, de ekkor egy hirtelen mozdulattal megfogta a derekamat, és a másodperc törtrésze alatt fölém került, belém fojtva a szót. A pulzusom hivatalosan is az egekbe szökött, az arca csak centiméterekre volt az enyémtől.
- Nem bánthat téged - suttogta. Kissé rekedtessé vált a hangja. A homlokát az enyémhez nyomta. - Előbb halok meg - mormolta.
- Ed... - suttogtam, bár ez inkább nyögés volt, mint szó. Erős késztetést éreztem, hogy letépjem róla a pólóját, de legördült rólam, és elterült mellettem.
- Tudod, még mindig nem tiszta minden részlet - dünnyögte.
- Mivel kapcsolatban? - kérdeztem, miután képes voltam újra gondolkodni.
- Kasey-vel. Miért pont most ment el? Semmi nem változott. Blackmore viselkedésén kívül. Most a szokásosnál is nagyobb barom.
- Nem akarok erről beszélni - hessegettem el a témát.
- Én se nagyon. Most hogy itt vagy - húzta el vigyorogva a száját. Ráérősen végigsimítottam a mellkasán, majd a pólójánál fogva magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam. Kitapintottam a szívverését, amely mintha megugrott volna egy ütemet. Újra fölém került, és a csípőmnél fogva közelebb szorított magához, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Halk sóhaj hagyta el az ajkamat. A bal keze időközben az ingem gombjaival játszott, egyenként gombolva őket lejjebb és lejjebb... A végére már szabályosan letépte rólam, én pedig lehúztam a pólóját. Végighúztam a kezem márvány sima mellkasán, mire egy apró vágást vettem észre az oldalán.
- Ez mi? - kérdeztem, miután felszisszent az érintésemre.
- Nekimentem a konyhapultnak - legyintett. Becsuktam a szemem, és gyengéden végigsimítottam a karcoláson. Éreztem, ahogy az ige felizzik a bensőmben és az ujjaimon keresztül életre kel. Mire kinyitottam a szemem, a sebnek hűlt helye volt. Köszönetképp nyomott egy puszit a homlokomra.
- Amúgy, milyen érzés? - kérdeztem. Magamat is gyógyítottam már meg, mikor belevágtam a bőrömbe a körömollóval, vagy megégettem a karom a serpenyő fölött, de ilyenkor sosem érzek semmi különöset.
- Állati jó - duruzsolta.
- De... pontosan - kértem.
- Mint mondjuk ez - suttogta a vágytól rekedtes hangon, majd végighúzta ajkait a fülcimpámon, amitől mondanom sem kell, megborzongtam.
- Engem miért nem gyógyít meg valaki? - leheltem.
- Tudok én annál jobbat - vigyorgott Ed, majd a dekoltázsomba temette az arcát, és végigcsókolt a nyakamtól a hasamig. Kicsatolta az övemet, és lehúzta a nadrágomat. A sajátjától is megszabadult. Annyira mulatságos volt nézni, ahogy kapkod, hogy elnevettem magam.
- Most mi van? - billentette oldalra a fejét.
- Semmi, semmi - csóváltam a fejem, de még mindig nem tudtam abbahagyni a kuncogást. Magamra húztam, és mélyen, érzékien megcsókoltam.
- Nem akarsz, mondjuk...?
- Jobban akarlak, mint Adrian brownie-jának a receptjét - nevettem. Fogalmam sem volt róla, hogy az az ember szeret sütni, főleg nem hogy tud is. Ed fintorgott.
- Most mi van? - csóváltam a fejem.
- Csak ennyi? - húzta el a száját.
- Várj, megmutatom, hogy megértsd - suttogtam a fülébe.
- A brownie receptjét? - értetlenkedett.
- Aha - mondtam komolyan, mire lehervadt a mosoly az arcáról. Látnia kellett volna magát. Mint egy kisgyerek, aki nem kapott karácsonyi ajándékot. - Dehogyis, te hülye! - kuncogtam.
- Mondhatsz durvább dolgokat is - mosolygott sejtelmesen. A fejemet csóváltam, majd az ágyra nyomtam. Épp a nyakát csókolgattam, mikor ismét fölülre került. Miért nem hagyja magát? Végigsimítottam a hátán, éreztem az izmait, ahogy dolgoznak, miközben rajtam támaszkodik. Egy vágyakozó sóhaj hagyta el az ajkamat, és a körmömmel belevájtam a hátába, amikor nyílt az ajtó. Olyan gyorsasággal húztuk magunkra a takarót, hogy amellett Kasey Maseratijának a végsebessége is eltörpült. Kelletlenül néztünk a megkövült Adrian-re, aki egy borosüveggel a kezében toporgott a küszöbön. Nála jobban senki sem tudná elrontani a hangulatot.
- Ó, baszki - vakargatta a tarkóját. Annak ellenére, hogy láthatóan hullarészeg volt, mégis leesett neki, hogy valami nem stimmel.
- Emlegetett vadszamár... - szántott végig a haján Ed.
- Hé, ti rólam beszéltek az ágyban? Megtisztelő, de...
- Adrian, légyszíves - dünnyögte Ed.
- Bocs, bocs... De azér' ugye védekeztek majd? - nézett ránk meggyőzően aggódó pillantással.
- Ezek után nem hiszem, hogy...
- Mi?! Nálatok nem volt felvilágosítás, öcsi? - hüledezett.
- Úgy értem, azok után hogy enyhén szólva is elcseszted a hangulatot...
- Most ne mondd, hogy nem vagyok szexi - csóválta a fejét Adrian. Nagyon erősen kellett küzdenem, hogy el ne röhögjem magam Ed fancsali képén, és Adrian bágyadt, pityókás tekintetén.
- Hát nem te vagy álmaim nője - jegyezte meg Ed, mire nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Látod, a kiscsaj jól szórakozik - kuncogott Adrian.
- Na most már elég - pattant fel Ed, majd kituszkolta a nagybátyját az ajtón. Becsukta Adrian után, majd nekitámaszkodott, és végigszántott a haján.
- Jézusom... - szörnyülködött. - Bocs, részegen még nagyobb seggfej.
- Szerintem vicces - mondtam, de Ed fancsali képe láttán az ajkamba haraptam.
- Na jó... - dünnyögte, majd elindult felkapni a farmerét, ami valahogy az íróasztal alatt kötött ki. Épp szólni akartam neki, hogy vigyázzon, de egy hatalmas koppanás arra utalt, hogy elkéstem. Beverte a fejét az asztalba.
- Baszki - szitkozódott. Olyan durcás volt, hogy kitört belőlem a nevetés. Felvont szemöldökkel nézett rám, majd ő is elnevette magát. Ez volt az első nap, amit boldogan töltöttünk el Kasey nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése